Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

matlan volt, de egy miskolci orvos veszélyesnek mondotta, s emiatt kétségbe esett a húgom. Most már meg vagyok nyugodva. A jövő hét elején föl kellene utaznom az „Akadémia" üléseire. Int a tisztesség, szinte a kötelesség. Egy egész hetet a fővárosban töltenem nem csekély feladat. Hogy csak a május 5-én tartandó díszülésen jelenjek meg, ezzel nemigen tettem eleget a kötelességnek. Előbb kell ott lennem. Most már szinte röstelkedve szállok Gyulaihoz, oly figyelmetlen volt irántam az utóbbi időkben, de nem akarom őt még inkább elidegeníteni. Hiszen a fővárosi írók közt ő az egyetlen, akihez szív szavára vonzódom. Aztán az öregkor gyöngeségeinek sokat meg kell bocsátanunk kölcsönösen. Most már csak május közepe felé látogatok ide. Akkor talán már csakugyan megembereli magát ez a makacskodó tavasz. 1907. május 12. Részt vettem a fővárosban az „Akadémia" nagygyűlésén május 8-án, melyen az elnökök és a tagok megválasztása történt, valamint május 5-én az ünnepélyes közgyűlésen. Örvendettem nem csak annak, hogy részvétem által kötelességem teljesítését bizonyíthattam, hanem annak is, hogy ott a közélet és irodalom sok derék munkásával, sőt kitűnőségeivel találkozhattam. Keservesen kelle tapasztalnom hallásomnak rendkívüli tompulását és elnehezedését. A díszülés programjának előadásából egy szót sem értettem, pedig közvetlen az előadók háta mögött, az első padsorban ültem, melyen a miniszterek, főpapok (Samassa, Wekerle, Apponyi) foglaltak helyet. Kellemetlen amiatt a magántársalgás is. Ezért nem vettem részt a díszülést követő szokásos banketten sem. Gyulai vendége voltam. Betegen találtam. Akkor kelt ki az ágyból. Orvosa szerint gyomorrontásból eredett a baja. Az ülésekben részt nem vehetett, de ottlétemben annyira javult, hogy rövid sétát tehetett a szabadban. Nem hoztam elő neheztelésemet. Oly elgyöngültnek láttam, hogy teljesen menthető a velem nem gondolás. Három személyből álló női cselédsége, azok közt különösen egy minden tekintetben igen derék ápolólány végez körülte minden legcsekélyebb tennivalót. Irodalmi, szerkesztői teendőit azonban némi segítséggel folyvást végzi. Nemigen nyújtott reményt ahhoz, hogy engem Miskolcon még egyszer meglátogasson. Inkább azt helyeztük kilátásba, hogy szeptemberben én fogom őt felkeresni Leányfalván. Örömömre szolgált meglátogatni Görgei Artúrt, aki pár nappal ezelőtt érkezett haza Abbáziából. Testben, lélekben, kedélyben ruganyos üdeségben találtam. Hosszú élettel (kilencven éves lesz januárban) s az önérzet fenntartó erejével méltán áldja őt az Isten. A gondviselés hatalma erősebb, mint az emberek bűnös elfogultsága vagy rövidlátása. Érzékeny baráti öleléssel búcsúztunk egymástól. Mert ilyen késő életkorban már „omnem crede diem tibi diluxisse supremum". A „Franklin Társulat" igazgatójával oly előzetes megállapodásra jutottam, hogy én eddig megjelent s ezután megjelenendő összes költeményeim örök jogát eladom a „Franklinnak" 2.500 koronáért, mely három részletben lesz fizetendő: 1.000 K mindjárt a szerződés létrejöttekor, 1.000 új évkor, 1.000 május elején. A