Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Tegnap óta itt van a fürdő tulajdonosa, Szentiványi Gyula, kinek birtoka és lakása Apa községben van. Nagy apponyista. Élénken folytattam vele egy rövid társalgást pro és kontra. Bikkszád 1894. augusztus 30. Az időjárás kedvezése nem szűnik. De bizony a vendégek közül jószerivel csak ketten vagyunk már itt: én és a szigeti apát-plébános. Én olvasgatok, s apró verseket írogatok; ő pedig gyakran kínoz közeli szomszédságomban egy harmóniumot, melynek egyhangú sípolása egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a Múzsát idecsalogassa. Bikkszád 1894. augusztus 31. Tegnap délután három óra tájban a borongós ég egészen beborult. Erős hideg szél kerekedett. Szinte vihartól féltünk. De sem zivatar, sem eső nem volt. Hanem e perctől kezdve megváltozott az idő. Ma már benne vagyunk az őszi komoly, majdnem komor hívesben. A felöltő ugyancsak felkívánkozik reánk, s másképpen hat az egész szép természet, mint még csak tegnapelőtt is. A lombok hullásának ideje még nincs itt, de már fák és virágok a búcsú színét kezdik magukra ölteni. Úgy sejtem, hogy a hátra lévő öt-hat nap már nem sok kellemes órát ígérget itt nekem, s csendes foglalkozás mellett némi türelmet is fog kívánni. Bikkszád 1894. szeptember 1. Nem hazudtolta meg magát az idő. Híves lehelete van, kivált reggel, de napközben ma is tiszta, kellemes, őszi mérsékletű. Nem fölösleges a felöltő, de nem is nélkülözhetetlenül szükséges. A savanyúvízzel nem bírok boldogulni, vagy az nem bír énvelem. Nem használ a pótlék-só sem, melyet reggelenkint az első pohárba vegyítek, de mivel kellemetlenül nem érzem magamat, mivel gyomrom is csak emészt úgy-ahogy csendesen, nem nyugtalankodom miatta. Ha meg nem hajt is a víz - amint hogy egyszer sem hajtott meg, mióta itt vagyok -, de úgy látom, a vizeletre különösen dolgozik. Ezt a szimptómát nemcsak magam tapasztalom itt. Jóleső érzés az is, hogy háborítlanul, egészen magamnak élve járhatokkelhetek, olvashatok, írogathatok. Több apró verset firkáltam már, s ma bevégeztem azt az ódát is, melyet f. hó 16-án kellene majd elmondanom Nagykaposon, hol akkor Erdélyi János születését az ottani ref. templom falába illesztett márványtáblával fogja jelölni a szülőföld kegyelete. Egy kis elvonulás, egy kis biztos nyugalom, lám, még a Múzsát is visszacsalogatja hozzám! Pedig már hinni kezdtem, hogy végképp elriadt. t