Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

A kellemes derült idő estefelé megunta: elborult és csepergőssé vált. Holdvilágtalan, sötét éjszaka van. Ha még hozzá eső is járul, nagyon meg fog csökkenni a szüretelők öröme. Végre a múlt napokban lucaszék módjára elkészítettem a Szemere-ódát. Voltaképp most sincs készen. Pótolni kell itt-ott, s törölgetni a szeplőket. Olyan volt az élete, hogy a dicsőítés is csak bús hangon szólhat róla, s az óda szinte elégiává olvad. Ha erőm, hangom engedi, magam szeretném elmondani a szoborleleplezési ünnepen, mely a Rákóczi hamvainak hazaszállítása miatt november 11-re halasztatott. Tapasztaltam legközelebb is a „Vöröskereszt" október havi jubileumán, mily minden hatás nélkül recitálta el a színházban egy nemzeti díszben megjelent fiatal kisasszony az én csinos Előhangomat. Ott azt sem sokat bántam, de itt az óda tárgya miatt nem szeretném, ha egy jó akaratú előadó tönkreszavalná a versemet. 1906. október 10. A legszebb fényes őszi napunk van, de reggel oly hideg volt, hogy a hőmérő csak egy fok meleget mutatott. A levegő most is, déltájban, ha ragyogó is, de híves. Tegnap ismét részt vettem a szüreti ebéden. De ott az idő oly zord, szeles, hideg volt, hogy alig lehetett a szabadban tartózkodnunk. Tömegesen szobára szorítva pedig nem valami kellemes a szüreti mulatság. Négy óra után hazasiettem, sírunk felé vettem az utamat. Ugyancsak sietnem kellett, mert a fagylaló szél épphogy el nem hordott. Kertem most már kifosztva, üresen áll. Nincs mire néznem, nincs mit féltenem. A sárgult leveleket sűrűn ontja földre az ősz hideg szele. A téli almafák lombjai még sűrűek és zöldek. Tegnap is szinte csudáltam a hegyen a mezők üde zöld pázsitját, mely mintegy a tavaszt látszik visszavarázsolni. Szeretnék e hónapban Miskolcról hozni valami szakértőt, aki sűrű fácskáimat okosan megmetszegetné. Vannak törpe almafáim, melyek több mint tíz év óta állanak itt. Vastag terebélyfákká nőttek anélkül, hogy valaha egyetlen egy gyümölcsöt hoztak volna. Pedig dúsak, életerősek. Még a jövő évet tűzöm ki nekik. Ha akkor is üresen maradnak, kertemben többé nem adok nekik szállást. Délután öt órakor visszamegyek Miskolcra, s most már jó ideig nemigen lesz ok és alkalom, hogy újra idelátogassak. 1906. október 26. Ezek a rendkívül szép, verőfényes, meleg őszi napok rábírtak, hogy Emiké húgomat - Csernák Béla fiatal lelkész nejét - s családját a magok fészkében, Fúrta falujában (Bihar megyében) meglátogassam, s ezzel beváltsam többször tett ígéretemet. Elutaztam tehát hozzájok, s négy kedves napot töltöttem nálok október 18-ától 22-éig. A legszebb idő kedvezett ott mulatásomnak. Megszerettem a legnagyobb részben református lakosságból álló községet sok jó tulajdonságáért. Terjedelme, tágas utcái, jólétre mutató tiszta házai, középületei, artézi kútja, értelmes lakosai stb. kedvezőleg hatottak reám. Megnéztem ott minden megnézésre méltót, s örültem, hogy az én fiatal Béla öcsémet szép pályája kezdetén mindjárt ily derék parókiába juttatta a jó szerencse... Úgy látszik, a lakosok nem sokra nézik a gyü-