Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

rű tányér; négy darab levél alakú kis ezüst melltű; egy faragott, mesterséges nyílású kis faszelence. Ezekhez járul holnap szedendő Erika-bokréta (három): csekélységek. Legalább a megemlékezés jelei. - Változó, napfényes és borongós időm volt. Kényelmes tipegéssel, többször pihenve négy órára visszaérkeztem. Az ebédnél találkoztam Heinrich Gusztáv akadémiai főtitkár barátommal és nejével. Megkértem őt, hogy majd közölje velem a Szemere Bertalan akadémiai taggá választására vonatkozó adatokat. Tátraszéplak 1906. augusztus 10. Utolsó nap. Elég volt az itt időzésből, talán sok is. Egész ittlétem alatt soha sem éreztem magamat igazán jól. Test, lélek, kedély bizonyos levert, nyomott állapotban volt. Nyugtalanított a múlt, a jelen és a jövő. A tárgyakon és az okokon felülemelkedni nem bírtam. Idejöttöm után hangom is csakhamar elsiketült, még ma sem jött helyre. Többen hasonlót tapasztaltak itt. Mondják, a hideg levegő és hideg víz támadta meg a hangszálakat. Még csak egy arc emlékét sem viszem magammal, oly közönyös volt előttem a közönség. A mostani benyomások és emlékek nem biztatnak a jövő évi látogatásra. Időnk a mai nappal esősre változott. Egészen el van borulva. Most reggeliben már csepegni is kezd. Szobámban a hőmérő 13 fok. Délután rendezkedem az útra. Holnap tíz óra tájban elutazom, most örömestebb, mint az előbbi években. 1906. augusztus 22. Négy teljes hetet töltöttem a Tátrában Széplakon, abban a szobában, melybe hat év óta minden évben el szoktam látogatni. Nem mondhatom, hogy kellemes hűsölésem volt ez a négy hét július 14-étől augusztus 10-éig. Mindig nyomott kedéllyel voltam, s testileg sem kifogástalanul. Dolgozni is alig dolgoztam valamit. Azt, amit leginkább akartam - a Szemere-ódát és a „Vöröskereszt" Előhangjái éppen nem. Néhány apró költemény s egypár rövid bírálat az egész. Időzésem most is, mint azelőtt mindig, egészen társtalan volt. E hó 17-e óta vagyok itt. Tehát már ma hatodik napja. Holnap megyek vissza Miskolcra. Mind itt, mind ott tükörtisztaságban vártak rám szobáim, s igazán jólesett a viszontlátás. Aminek előre leginkább örültem, gyümölcsöskertem szomorú látványt nyújt. A dúsan termett almafákról lehullott s még folyvást hull a szépen kifejlett, félig érett, férges gyümölcs. Némelyik fán már egyetlen darab sincs. Húgom már egypár szekérre valót elhordatott a hullott, gyönyörű téli almákból. Részint sertésének, részint válogatva a piacra csaknem ingyen. Körtéim is hulladoznak, de mégsem annyira. A „csíkos Vilmos" körtéből is sok lepergett már. Úgy látom, csaknem érett, talán holnap leszedhetem, ami még rajta van. Az „Angulemi" is érett. Holnap leszedem. A „Clapp kedvencén" most is tíz-tizenkét darab volt. Idejöttömkor már részint lehullt, részint leszedtük. Gyönyörűen kifejlett, de íze, cukora meg sem közelíti a tavalyit. így vagyunk minden más gyümölccsel is. ízetlen s többnyire férges. Ma a Léderer-féle „Würtemberg" körtéből is lehullott