Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

gerlachfalvi bérc katlanában az ott maradt hóban leskelődnék felénk az elmúlt és újra közelítő tél. Szinte egész nap nem akarom elhagyni az erdő árnyékos sétaútjait. Délután Ivanovics Gyuri látogatott meg Tátrafüredről. Alakja kissé összeesett, meggörbült, de még eléggé mozgékony. Kocsin jött ide kísérő társával, de vissza gyalog ment. Minden módon gyalog akart, pedig nyolcvanöt év terhe a vállán. Kérdeztem, dolgozik-e még nyelvészeti tanulmányokon? Két év óta, úgy mond, semmit sem dolgozott, bár esze, gondolkozása most is teljes épségben van, de nem ér rá az öregségi gyöngeséggel való bíbelődése miatt. Tátraszéplak 1906. augusztus 4. Tegnap Gyulai utasításából ide küldetett a honorárium azon versecskémért, mely, gondolom, a „Budapesti Szemle" augusztusi számában megjelent. De maga egy sort sem írt, pedig a bírálat elküldésével kértem is, hogy írjon. Ez éjjel megint sokat szenvedtem. Az ebédemet gondolom okául. Vagy már mindenképpen csak így megy? Isten tudja. Át is vagyok hűlve; kivált a fejemen érzem. Derék dolog lenne, ha irigyelt egészség helyett rosszullétet vagy éppen betegséget vinnék innen haza mához egy hétre. Már szinte restellem ezt az örökös, egyforma panaszt. Sokszor későn veszem észre, hogy mások előtt is emlegetem. Még hozzágondolván azt, hogy a panasz tárgyát szinte ötven év óta hordom bal oldalamban minden nagyobb változása nélkül egészségemnek. Délután megszűnt a napfényes idő. Elborult a bércek sűrű felhőben úsznak. Tompán dörög hol itt, hol ott. Villámlik is, valami parányi eső már esni is kezdett. Nem tudom, lesz-e folytatása éjszaka. Nem ártana valami kevés. Elverné a port ebben a nagy szárazságban. Tátraszéplak 1906. augusztus 5. Ez éjjel csakugyan jó eső esett. Az utak mindenütt bőven meg vannak itatva, de azért járhatók. Most reggel borús az egész égbolt. A tetőkön sűrű párafelhők hömpölyögnek. Esőre néz. Pedig szeretnék ebédre átsétálni Tátrafüredre a társaságért is, de még egyéb apró végzendőimért is. Megvárom az időt... Az idő tíz óra tájban a legszebb tavasziasra fordult. Borús is volt, hellyel-közzel a nap is felragyogott. Kényelmesen átsétáltam egyszeri pihenéssel. Az illusztris társasággal^megebédeltem. Apró dolgaimat elvégeztem, s két óra után visszagyalogoltam. Mielőtt itthonról elindultam volna, csomagot hozott a posta Miskolcról Jucikától: sok-sok piros szentiváni édes almát, aminő hajdan a mi szentpéteri szőlőnkben is termett. Oly sokat küldött, hogy azt, míg itt leszek, magam el nem fogyaszthatom. S hozzá még az én gyomrom!