Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

1894. Julius 4. Gyakran elgondolom, hogy az életben az aggkor, már természeténél fogva is, a nyugalom és bölcs szemlélődés kora volna. Kevéssé érdeklik a jelen küzdelmei, nem kecsegtetik a jövő reményei; inkább a múltban él, melynek emlékeit, mint egyedüli kincsét, gondosan őrizgeti, s nemritkán túl is becsüli. És mégis hányszor van kitéve ez a kor is a körülmények, a sors, az egyéni gyarlóság különböző szeszélyeinek és csábításának, melyek őt önmagával ellentétes helyzetbe sodorják! Ha az ész és az erkölcsi érzék parancsoló hatalommal nem uralkodik feletted, játéka vagy öngyengéseidnek, öreg barátom, éppúgy, mint ifjú éveidben valál, csakhogy ami akkor játék vagy botlás volt rád nézve, melyet jóvátettek következő napjaid, az most jóvá nem tehető öreg hiba, nevetséges kontraszt vagy éppen bűn. Ilyen gondolatok jutnak eszembe, ha magam körül széttekintek s látom, mint ragad meg egy-egy öreg barátomat a vagyonszerzés mohó vágya, a földhözragadt fösvénység, az élet ellen való hiú panasz és kesergés, sőt a Sallustius által a vénkor egyik hibájául említett „sera libido". Valóban, az öreg ember sem imádkozhatik eléggé az ég védő kegyelméért: „Fogj kézen engemet, uram, én Istenem, mert különben eltántorodom!" 1894. augusztus 8. Börne naplóját (Aus meinem Tagebuch) hoztam ide magammal. El is olvastam a rövid füzetkét. Telve van humor és szatíra savával és borsával. Az április 29-én 1830-ban írott érzelmes sorok után a következő szakaszok kíméletlenül ontják a németek ellen a maró lúgot. Erősen és ismételve kikapja a magáéit Göthe és Schiller, különösen az előbbi, G. nem tett szolgálatot a német népnek

z nem volt azzal, nem is akar lenni, semmi érintkezésben. Nem tett szolgálatot a szabadságnak sem. Azt mondják, aki az ő költészetét érteni akarja, annak tanulmányozni és érteni kell az ő természettani műveit is. Micsoda költő az ilyen? Hideg bölcselkedő. Nem volt szerető szíve. A maga munkáira nézve kieszközölte az uralkodótól a fordítási tilalmat, de többi német írótársaira nézve ilyet eszközölni elfelejtett. Schiller irányában is folyvást megtartotta nagyúri, hideg gőgjét, s a barátság meleg, őszinte érintkezésére sosem méltatta őt. Sok tekintetben igazat adok Börnének; de nem tartom azt, hogy a költőiség értékét csak a népnek tett szolgálat után lehetne mérnünk. A nép felett még ott áll a nemzet és az ember. E mindent kiperzselő hévségben, mely most bennünket gyötör, nem csoda, ha test és lélek elalél. Körültünk hegy és mező egy kiégett kopár sivatag lett, melyen éhen bőgve, légytől marva kószálnak a baromcsordák. Mentvén saját szellemi tétlenségemet a természet mostohaságával is; de ez csak csupán mentsége lenne a hosszú idő óta tartó megbénulásnak vagy henyeségnek. Felszólítottak ódát írni f. é. szept. 16-án, midőn Nagykaposon Erdélyi János szülőházának falát márványtáblával jelölik ünnepélyesen. Pár hete szólítottak fel, s még nem válaszoltam. Se azt nem akarom írni, hogy nem vagyok hajlandó, se azt nem merem ígérni, hogy készen leszek. Begyepesedik az az út, melyen sokáig nem járnak. Elmarjul a lába Pegazusodnak, ha sokáig nem lovagolod. Minden cse-