Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

1906. januar 20. Ötödik napja, hogy itt vagyok. Nemcsak látogatni, dolgozni jöttem. Itt nyugodtabban végezhetni kivált költői munkát. Megírtam nagyjából az ódát, melyet Toldy Ferenc születésének századik évfordulója emlékére az „Akadémia" bízott rám. Régóta nyugtalanul hordoztam lelkemben. Sokáig kellett küzdenem, míg odakényszeríthettem csökönyös akaratomat, hogy belekezdjek a munkába. A hangulat még munka közben is csak szórványosan jött meg. S én azt hiszem, érezhető lesz a költemény nem egy részletén. Március 25-éig még elég idő lesz a simításra. Tegnap volt a képviselőház feloszlatása. Nem valami méltóságosan, inkább komédiás módon viselte magát a képviselőház a feloszlató királyi paranccsal szemben. Sajnos, hogy ez a komédia alkalmasint a nyílt abszolutizmus tragédiájának előjátéka. Meleg, tavaszi napjaink járnak. A múlt héten szinte félelmesen napfényesek és melegek voltak. Mostanában ködösek, nedvesek, de az olvadás folytonosan tart. Napjában a meleg 3-4 fok. A hegyek és az én kis kertem is még mindig hóval van borítva. Az utcák erősen sárban úsznak. A szobából kilépni sincs kedvünk. Holnap visszatérek. 1906. február 21. Ittlétemben egy kis versecskét is írtam a Toldy-ódán kívül. Csak olyan rövid elmelegülés vagy emlékezés. Négy strófából áll. Szüleimnek ágyam felett levő arcképével foglalkozik. Kilépnek olykor a kép keretéből. Kérdezem őket a túlvilág felől, de felelet nélkül hagynak: Kérdem őket, de hiába kérdem, Ajkaik nem nyílnak szóra értem. Ok is rejtve hagyják Titkait a létnek S képök keretébe Némán visszalépnek. Az idő ma is folytatása a tegnapinak valami csekély gémberedéssel. Ma van immár az ominózus politikai nap. A tegnapelőtt feloszlatott, jobban mondva szétkergetett képviselőház elhatározta, hogy dacolva a feloszlató királyi paranccsal ma folytatja az ülését. A királyi teljhatalmú biztos az országház minden, de minden helyiségeit kiüríttette és bezáratta, s a kulcsokat a belügyminiszterhez küldötte. Katonaság, honvédség és rendőrség teljesítette az eljárást. Annak lesz itt szerepe bizonnyal továbbra is. A honatyák komédiáznak a formával. De a lényeg nagyon elszomorító. Rögtön indulok, s talán még egyszer kilátogatok ide, mielőtt az „Akadémia" március 25-ei ünnepélyes gyűlésére a fővárosba utaznám. 1906. március 15. Nemzeti színű zászló leng már korán reggel a velem átellenben lakó zsidó szabó házán. Bár nem látom ablakomból, de gondolom, másfelé is hasonló ün-