Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

nagyon igyekeztem számon tartani. Egyikben sem volt különös fordulat. Éltem a jelennek, mintha mindig úgy tartana, de mégis némi előrelátással készülve a bekövetkezhető öregség napjaira. Most is csak azzal ünneplem itt ezt a napot, hogy megújuló kegyelet, hála és szeretet érzéseivel merülök az én két öreg szülémnek ágyam felett függő arcképének szemlélésébe. Merengek a velők eltöltött hosszú szép időn, azon a sok jón, melyet tőlök nyertem, és amott a hegytetőn domboruló sírjokon. Ha az ég az ő életkorokkal ajándékozna meg engem is, akkor nyolc-kilenc év maradna még számomra. Pár nappal ezelőtt egy budapesti könyvárus és könyvkiadó cég („Singer és Wolfner") nyájas, üdvözlő sorokkal avégett fordult hozzám, hogy adnám át nekik legutóbbi arcképemet lapjokban közlésre a nyolcvanadik év alkalmából. Megköszönve figyelmöket válaszom az volt, hogy arcképem nincs, nem küldhetek. Különben is helytelen és érdektelen dolognak tartom, hogy kép vagy szobor nyolcvan éves korban állítsa közönség elé az embert. Gyönyörködhetni a várromokban, melyeket épségben sohasem láttunk, de kinek nyújthatna gyönyört romjában szemlélni oly embert, kit tetterős korában ismertünk? 1905. november 19. Húgomék tegnap az ebédnél mégis megemlékeztek a nap jelentőségéről. Jót kívántak csaknem hízelegve azzal, hogy mostani kinézetem után ítélve még soksok évre tarthatok számot. Szívesen fogadnám, ha jót hozna, türelemmel, ha roszszat. De nyolcvan év mégiscsak nyolcvan év! Oly teher, mellyel vékony jégen jár az élet. Könnyen leszakadhat. Holnapután, nov. 21-én Vadászy Pali honvédfőhadnagy keresztfiam és unokaöcsém esküvőjét tartjuk Szerencsen Apostol Emmácskával, egy igen kedves, fiatal lánykával, akinek szelleme, értelmisége, kedélye erősebb és élénkebb, mint vékony, filigrán testi alakja. Bizony jó volna, ha emez is arányban állna amazokkal. Kertemben most is találtam némi pepecselni valót. Egypár hitvány gyümölcsfát kiásattam, egy kis törpe almafát átültettem. Egyéb tennivalóm nem akadt. Rózsafáim, szőlőtőkéim már szinte pár hét óta föld alatt vannak; egyéb is minden rendben. Nagyon dúsan és gyönyörűn virítanak krizanténbokraim, melyekről már azt hittem, hogy elölte őket a korán érkezett fagy. Szép, szép, de illatja, jelentősége, használata kellemetlen! Halottnak virága. A múlt napok folytonos esőzéssel jártak. Tegnapra virradóra azonban jól megfagyott a sár. Ma ismét komor, borongós, esőre hajló. - Most a déli vonattal visszautazom. Nincs itt, ami tovább marasztana, kivált most, midőn alig léphetünk ki a szobából. Amott mégiscsak másképp telnek a napok, bár ott sem valami gyönyörűségesek. Talán csak december első napjaiban jövök ide újra. 1905. december 3. Hiában tértem ki a születési évforduló ünneplése elől. Midőn innen hazaérkeztem, íróasztalomon mintegy negyven darab névjegyet és levelet találtam, a nevezetes napra emlékeztetőt. A helybeli hírlapok pedig magasztaló rajzokban em-