Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

aki a „Vasárnapi Újságot" több mint harminc éve szerkesztette ritka tapintattal, szorgalommal és sikerrel, s most hanyatlott életkorára hivatkozva megvált a szerkesztéstől. A „Franklin Társulat" kegydíjjal látta el. Kifejeztem neki elismerésemet s jókívánataimat. Az új szerkesztő Hoitsy Pál. Eddig leginkább a Buch der Liederrel jártam az erdei sétákra. Néhány nap óta elolvastam, túl vagyok rajta. Csak Arany kisebb költeményei és Goethe van még velem. De most megint se olvasni, se firkálni nincs kedvem. Kivált a délutánok nagyon terhesek, álmosítok. Öt-hat apró verset bírtam róni, mióta itt vagyok. A Szemere-ódából csak az első strófa született meg, az sem épkézláb. Úgy látom, ez is otthonra marad. Amit csak lehet, mindent halasztgatok. Post multum eras, eras - cito dilabitur eras. Kedves levél jött M.-tól. Borongós tartalma és katasztrófát sejtető vonatkozásai mellett is megnyugtatóbb hang ömlik el rajta, mint az előbbieken. Érzékeny, de erős szív, mely megunhatta az örökös küzdést mostoha sorsával, s a természet által is ösztönözve szinte mohón keresi most a szabadulást nyomasztó helyzetének nyűgeiből. Feszült figyelemmel kísérem a viszonyok fejlődését. Megcsökken a gondom, ha kifejlődtek. Tátraszéplak 1905. augusztus 8. Reggeliben kedves vendégek látogattak meg váratlanul. A néhai Szűcs Lajos gyermekei jöttek be hozzám: Zoltán a nejével, Irén és Margit. Édesatyjok halála óta nem láttam őket. Barlangligetről jöttek Csorbára, s útjokba ejtettek engem is. Megörültem nekik. Egy pillanatra visszaidézték élőmbe a múlt időket s édesatyjok emlékét. Borult, híves napunk van reggel óta. Olykor-olykor meg-medördül az ég, de esni nem bír. Egy-két esőcseppet hullat néha-néha. Pedig csak úgy epekedik utána a szomjú föld. Most délután át akartam sétálni Új-T.füredre, hogy ott holmi apró emléktárgyat vásároljak az otthoniak számára. De úgy látom az időt, nehezen lehet belőle valami. Éppenhogy le nem csöppen az eső. Reám vár tehát egy igen unalmas délután. Ma délelőtt megfürödtem langyos kádfürdőben; harmadikszor, mióta itt vagyok. Nem egészségi tekintet, csak éppen tisztálkodás kívánta. Itt, ahol a fehérnemű napokig tisztán marad rajtunk, a test sem lankad és szennyeződik oly hamar, mint nálunk, otthon az alvidéken. A tiszta és legtöbbször pormentes levegő nem engedi. Az utóbbi forró napokban ugyan a porban is elég részünk volt. Már ma reggel hét óra tájban 13 fokot mutatott a hőmérő, de a szobámban, mikor fölkeltem, mégis 18 fok volt. Most délutáni hat óra. A komor idő nem változott. Az eső több ízben szitálni kezdett annyira, hogy a port már elverte. Haszonra nézve kevés, de arra hogy a sétát meggátolja, elég. Próbáltam az erdőbe menekülni az unalom elől: de nem volt alkalmas. Tehát csak türelem egészen a lefekvés idejéig! A vacsorától is eltartózkodom.