Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Tátraszéplak 1905. július 25. Délutáni séta közben Darányi Ignáccal és testvéröccsével találkoztam, kik kocsin jöttek Széplakra, mint mondták, engem és Semsey Andort meglátogatni. Tudatták velem azt is, hogy az asztaltársaság csütörtökön Tátralomnicon fog ebédelni, így az én csütörtöki látogatásom elmarad. Esti fél hét óráig vártam Horváth Lajosra a második kilométer végén, de helyette csak a társaság egypár tagja érkezett oda, kikkel jó sokáig elbeszélgettem az időt. Séta, olvasgatás, üres merengés töltötte be a napot. De most mégis lendítettem valamit. Egy hét strófából álló verset írtam a környezet hatása alatt. Szeretném azt mondani, hogy megtört a jég. Nehezen bírok szert tenni egy kis elevenségre. Tátraszéplak 1905. július 26. A nap legnagyobb része ma is csak olvasással, sétával és puszta merengéssel tőit. Nézegettem körülöttem a természetet, bámulgattam „dum defluit omnis"... De igen! Merengés közben mégis egy rövidke dal fejlődött előttem a szabadságról, melynek mohó italától most a magyar feje szédül és gyomra háborog. Tehát mégsem múlt el a nap „sine linea". Sétát tettem pihenés nélkül a második kilométer végéig. Ott Horváth Lajossal találkoztam. Egy jó órai beszélgetés után szintén pihenés nélkül tettem meg visszafelé a két kilométer utat. Pedig napközben is eleget sétálgattam jobbra-balra. Ez elég volt mára, ha ugyan nem túlságosan sok, amitől az orvosok régi tanácsa szerint is óvakodnom kellene. Tátraszéplak 1905. július 27. Ma volt az első valóságos, meleg nyári nap. Egész estig szépen kitartott. Most már le kellett venni az őszi ruhát, s nyárit ölteni. De este aztán szinte hideggé hűlt a levegő. Nagy ugrás a nappali meleg után. A múlt éjszakának kivált a második felét igen rosszul töltöttem. Talán annak is tulajdonítható, hogy uzsonnára túrót ettem, melyből egy bögrével ajándékozott meg itteni használatra Jucika rokonom, miskolci barátném. Eléggé fogadkoztam; tudtam, hogy itt az nekem nem szükséges. De el kellett fogadnom. íme, másodszor ettem belőle egy keveset, s már megártott! Odaajándékoztam itt ma reggel a szobaasszonynak. Délig újságot és Arany kisebb költeményeit olvasgattam, délután séta közben Heine Buch der Liederjéi. Ezt majd minden éven elhoztam ide magammal. Eszembe jutnak magyar fordítói. Olyan az, mint mikor a tarka hímes pillangóról letörlik a hímport... Séta közben szinte erőltetve akartam babrálgatni holmi apróságot, mozgatni a rég heverő gépet. Ma írtam Vadászy Palinak is Szentpéterre. Sehonnan sem igen kapok levelet. Nem is igen bánom. Még jobb így teljesen elszigetelve egy időre. Tizenöt nap múlva vége a hűsölésnek...