Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

dalmába. De bizony szegény Miskának nem használt a gyógyszer. Az ő fájdalmának gyógyszere csak a halál lett. Itt vagyok újra tegnap óta. Most is kertem s házam környékével foglalkozom. Mindig akad pótolni, rendezni való. Mert a csínt és rendet szeretem körültem. Fáradságba, pénzbe is kerül, de megnyugtat. A korhadásnak indult palánkrészeket javíttatom. Miskolcról hozott tizenöt darab csipkét ültettem el. Ha szerencsésen hajtanának nyárban, rózsával oltanám be. Akkor sűrűn fogná díszíteni kis kertemet a virágok királynéja. A tavasznak még mindig alig látni valami csekély megmozdulását a fák rügyein. Féltem különösen a Berlinből hozatott öt darab ritka körtefácskáimat. Olyan igen mozdulatlanoknak látszanak. December második felében ültettem el. Igaz, hogy jó időben, jó porhanyó nedves földben, de mégis december második felében. Talán azért is nem mozdulnak, mert téli gyümölcsök. Nyugtalanságban és folytonos aggodalomban tartanak bennünket ezek a feldúlt közviszonyok is. Megfeneklett a fellobogózott hajó. Se előre, se hátra nem bír mozdulni. Meg van mételyezve a közélet, elvadultak az erkölcsök. A tömegek életét, vágyait, törekvését veszélyes irányba terelték a felszínre jutott túlzók. Ennek az iránynak volt támogatója, sőt megteremtője évek hosszú sora óta a szabad szó és a szabad sajtó. Nálunk minden szabad, ami a társadalmi rend és a józan ész parancsa szerint tilalmas. Piszkos tajték úszik az iszapos áradat felszínén. Mikor ülepszik le? - Isten tudja. 1905. március 29. Mint aki dolgát jól végezte, nyugodtan indulok útra. A munka, melyet mostanra kitűztem, végre van hajtva. Kertem kerítése, udvarom hiányos részei ki vannak javítva - eléggé költségesen. Maga a kert sem kíván tőlem ez idő szerint több gondozást, nyugodtan bízhatom a tavasz teremtő kezére. Nem is igen látogatok ide előbb, mint midőn zöld ruhát kezd ölteni a természet - két három hét múlva. El-elnézem az embereket. Ahány ember, annyi különböző alak, tehetség, képesség, vérmérséklet, jellem és érték. Ehhez képest irányokban nehézzé válik magatartásunk: Szeretem az emberiséget, De csak egészben szeretem; Ha részenkint szemlélem őket, Sokszor gyűlölöm s megvetem. 1905. április 23. Ma Húsvét első napját ünnepeljük. Tegnap délután jöttem, hogy itt töltsem a sátoros ünnepet, mint évtizedek óta szoktam mindig szüléim házánál. Míg éltek, velők együtt; most már csak szellemökkel vagy emlékökkel. Elővettem reggel a „Szikszai-tanítások" régi, kopott könyvét, mely egykor az ő kezökön forgott, s abban keresték s találták buzgó vallásos érzéseik kifejezését. Elolvastam a húsvéti