Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

egy sugár jutott volna életére abból a dicsőítésből, mely most környezi! Most már nem neki, inkább csak nekünk elégtétel az, hogy jóslata teljesült a Tihanyi ekhó szavai szerint: „Majd talán egy boldogabb időben fellelik sírhelyemet... s együgyű sírhalmom szent lesz tisztelt hamvamért"... Debrecen később szentel ünnepet halála századik évfordulója emlékére. Kegyetlen éjszakám volt. Kínzólag háborgott s folyvást nyugtalanított ez a bal oldali állandó baj. Főleg a vigyázatlan étkezésnek tulajdoníthatom. - Tiszta, derült idő, fénylő nap. De ez a napsugár nem a tavaszt hirdeti, sokkal hidegebb. Reggel 7 fok volt a fagy. Még csak a mai napot töltöm itt. Holnap reggel visszautazom. Pár hétig ismét nem fogok ide kilátogatni. Alig várom, hogy gyümölcsfáimon meginduljon a még szendergő élet, s láthassam jeleit a fejlődésnek. Akkor gyakrabban idevon ez az egyedülinek mondható igazi kedvtelésem, mely eddig még sose volt unalommal összekötve. 1905. februárH. Derült reggel van 8 fok száraz hideggel. Itt-ott az országban még most is folynak a képviselőválasztások. A legyőzött „szabadelvű" párt jelöltjei néhol viszszalépnek úgy sem lévén már nagyobb jelentősége a küzdelemnek, amit ott fenn a központban is helyeselnek Ma van a pótválasztás Edelényben is Ragályi Béla és a valahonnan ideverődött, ismeretlen Nagy István ellenzéki jelölt közt. R. B. sikeréhez nem sok reményem van az ellenpárt féktelen erőszakoskodása miatt. Pár nappal ezelőtt jött le Budapestről néhány ellenzéki képviselő lázítani az edelényi választókat. Bizony bűnös és káros elfajulása az a szabadságnak, hogy az ilyen lázítok akadálytalanul barangolhatják be az országot, s a legképtelenebb hazug beszédekkel izgathatják és bolondíthatják az együgyű, hiszékeny tömegeket. Legalább már csupán saját kerületükre szorítkoznának, oda, ahol őket jól ismerik. Az ily szabadság, aminő most nálunk dühöng, bizony nem sokat ér. 1905. március 21. A mai nappal kezdetét vette a tavasz, legalább a kalendáriom szerint. De a természetben is eléggé kedvező színben köszöntött be. Enyhe, derült, napsugáros napunk van. Reggel nyolc óra tájban 5 fok meleget mutat a hőmérő. A növényzet azonban még meglehetősen alszik. Alig duzzadnak némely fákon a rügyek. Mezőink, hegyeink még kopárak. Nem mint az én gyermekkoromban, amidőn évenkint József napján rendesen ünnepies játékra vonultak „a partra" az iskolás fiúk és lányok, és virított a hegyeken a tavaszi kikirics. De azért a kerti munka nálam pár nap óta javában foly: a tisztogatás, a fák nyesése, ritkítása, a törpefák tavaszi kurtítása. Ezt az utóbbit most egy értelmesnek látszó német kertész végezte, de a rendetlenül növekedett fák lehető rendes alakítása végett oly nagymértékben, hogy a kegyetlen csonkozás miatt itt az idén gyümölcs alig remélhető. Azt mondja, annál több lesz jövőre a szépen rendbe szedett fákon. Mintha nekem egy évet várni olyan csekélység, olyan bizonyos volna!