Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

leszek vele sok-sok fogyatkozása miatt. Lírai darabjaival könnyebben boldogultam; ez az éles jellemző elbeszélés nem hasonlítható azokhoz. Mily sok szép nő van a világon, s mily soknak szolgál vesztére az ég kétes ajándéka: a szépség! Szép vagy, nagyon szép vagy, S büszke, mint egy páva; Férfiak serege Tömjénez javába. De ha bájaidat Nem védi szemérem, Szépségedet nagyon Kis mértékkel mérem. 1904. március 25. A tegnap egész nap tartott zord, hideg szél után ma reggelre megcsendesedett a levegő. Eléggé derült, de híves időnk van, mely a növények fejlődésére nem nagyon alkalmas. Reggeli hét órakor egy fok meleget mutatott a hőmérő. Mondják némelyek, hogy rózsáimat talán korán is szabadítottam ki a föld alól, megárthat nekik a könnyen beállható fagy. Nekem amiatt van inkább aggodalmam, hogy talán túlságosan is lemetszettem rólok a gallyakat, s gátat vetettem a dús virágzásnak. A munkát, melyért most ideröppentem, még tegnapelőtt elvégezvén visszatérek Miskolcra. Ha majd füvek, fák, virágok szép fejlődésnek indulnak később az enyhe tavaszi napokban, nagyobb érdeklődéssel és huzamosabban fogok itt időzni, hogy lássam a rügyek levélbe borulását, hallgassam „a fű növését". Százszor láttam, százszor „hallottam"; sohasem unom, sohasem egyforma, mindig van valami új: vagy az egésznek forrása csak az élethez való ösztönszerű ragaszkodás? 1904. április 3. Húsvét első napját ünnepeljük eléggé enyhe, de kissé mégis híves és nyirkos tavaszi időben, melyet a tegnapi kevés eső valamennyire megnedvesített a fejlődő növények nem kis örömére. Magam is örvendve s reménykedve sétálgatok itt kertemben már negyednap óta. Szemlélem a fák néhol dúsan fakadó, néhol még mindig aluvó rügyek. Jól hat reám az egész kis telep, melyet már tisztába hoztam. Látom ablakomból, mint sereglenek a templom felé az áhítatos hívek. Magam is mindjárt hozzájok csatlakozom, s velük együtt leszek vendége az úrasztalának. Ittlétemben, mint mindig, most is olvasgatom kivált esténként az evangélisták írásait. Nemcsak az ünnep alkalmából, hanem tiszta érdeklődésből is. Sok bizonyosság mellett mennyi kétség! Tiszta világosság mellett mennyi homály! Némán áll meg azok felett a hit, mely nem veheti kezébe az észnek vizsgáló és bíráló szövétnekét. A Húsvét-ünnepi isteni tisztelet ma délelőtt a templomban véghez ment. A hívők serege roppant számban járult az úrasztalához. Kedvezett a tömeges megje-