Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

jobbára csak mélázásban teltek itt óráim. Olvasmányokhoz kapkodtam, és tegnap és ma apró jegyzeteket firkáltam Thaly Kálmán Kuruc világ című versgyűjteményéről. Foglalkozás nélkül, mely a lelket és a testet igénybe veszi, a legkedvesebb hely is hamar unalmassá válik. Holnap reggel Miskolcra sietek. 1903. szeptember 10. Tegnap óta a szedésre váró gyümölcsöket szemlélgetem. Nehéz eligazodnom a leszedés idejére nézve. Némelyik, kivált az alma, oly szépen kifejlődöttnek és érettnek mutatkozik, hogy szinte lekívánkozik a fáról. De a múlt tanúságain okulva alig merek még hozzányúlni, mivel téli gyümölcs. A piros almát azonban egypár fáról, úgy látom, már ma leszedhetem, s le is fogom. Tegnap két fiatal fáról az „Aranyparment" s egy törpéről néhány szép „Herceg" almát szedtem. A jövő hét végén talán valamennyi almát leteperhetek már. A téli körték még tovább maradhatnak, bár azok némelyike is erősen hull. Azoknak a fáit túlságosan megrakta gyümölccsel a jóságos természet. Letörnek alatta a kisebb-nagyobb gallyak. Az időjárás sem kedvező. Különösen ma nem. E pillanatban erős szél keletkezett. A rj- V &1tr+iC) COS Zi(ut\^ tf/A| HtAirV fû-vn<J *ÍQJH•4-C-- a /y\Z.i~ t- rt-uAt^cù-t (iL*- . CVc-n e*, crw , t->«A ^J-^^-O^cUÁ C-ÇU-CÇ'/VATV" ft s+KJ^j/j C4-CJ,