Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

egy jobb ebédre, s valami apróságot vásárolni az otthoniaknak, ami nekem nem kis nyugtalanságba és fejtörésbe kerül... Nagy kíváncsisággal várjuk most a fővárosi lapokat, melyek a parlament szörnyű felfordult állapotáról hoznak hírt. Ennyire még sohasem jutott a magyar törvényhozó testület. Cirkuszi küzdelmek szomorú nézőterévé lett. Az új-tátrafüredi sétát csakugyan megtettem. Tizenegy óra után háromnegyed óra alatt átsétáltam eléggé kellemes, bár nem napfényes időben. Az ebédet elvégeztem, mely ha közelebbről, részletesebben és gyakrabban szemléljük, nem felel meg magasztaló hírének. Néhány apró emléktárgyat beszereztem, s két óra után visszaindultam. Útközben elkezdett az eső szemezni, aztán csakhamar sűrűn és megszűnés nélkül esni, úgyhogy mikorra visszaérkeztem, bizony csurgott a köpönyegem. Mára folyvást kesereg és lanyhul még most esti hét óra tájban is. Szobai rabságra vagyok kárhoztatva. Küzdenem kell még kilenc óráig a néma unalommal. Mert ezt az örökös olvasást, bámészkodást és tűnődést bizony megunja az ember, kivált az olyan, mint én, aki a társaságban érintkezést vagy szórakozást keresni nem akar. Szegény magános veréb! Tátraszéplak 1903. augusztus 1. Amint szándékomban van, mához két hétre így a reggeli órákban útra kelek innen hazafelé. Nagyon is elég lesz az itteni mulatásból és unalomból, melyért mégiscsak kárpótlást nyújt némileg ez a nagyszerű természet, különösen a levegő. A tegnapi folytonos eső után ma hideg, szeles, félig borús idővel kezdődik. A hőmérő a szabadban 9 fokot mutat. Úgy érzi az ember magát, mint egy üdítő májusi híves napon. Ha a körültünk zöldellő, viruló természetet nézzük, valósággal tavaszban képzeljük magunkat. De az idő most estefelé sem akar enyhülni, sőt ridegebbé, hidegebbé vált, s erős szele sem szűnik. Az erdőbe szöktem ki a délutáni álom kényszerítése elől. Olvasgatni kezdtem és bámulni ezeket a sziklaóriásokat. Reggel valami finom, gyönge kék lepel vagy éther ereszkedett reájok. Átlátszó, tündéries levegő. Most itt-ott a völgytorkolatokból sűrű fellcgtölcsérek kezdtek magasan fellövelleni, mintha tűzhányó hegy kráteréből tódulnának. Lassankint közeledtek hozzájok a bércek háta mögül emelkedő fellegek első foszlányai. Most egyetlen terjedelmes tömeggé egyesültek, majd ismét külön szakadtak, s úszkáltak hol alantabb, hol a magasabb régiókban. A felhőknek ez az alakulása, változása, működése e roppant gránitbirodalmon, kivált napszállat után, gyönyörködtető látvány. Nem győzöm eléggé szemlélni. Tátraszéplak 1903. augusztus 2. Képes levelezőlapot [kaptam] tíz névaláírásával a radegundi „illusztris társaságtól" viszonzásául annak az üdvözlésnek, melyet nekik néhány nappal ezelőtt innen küldöttem. Ott van Szily Kálmán családja és egypár miskolci jó barátom. Időnk ma sem különb a tegnapinál: hideg, szeles. A hőmérő most is 9 fok, mint