Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

melyből pedig néha kikívánkozunk. Ezzel is úgy vagyunk, mint az egészséggel: akkor méltányoljuk igazán értékét, mikor elvesztettük. Kishúgom, Jolánka ma néhány kajszin barackot küldött ígérete és óhajtásom szerint szentpéteri kertemből. A baracknál is kedvesebb volt az a négy szál rózsabimbó, melyet szinte onnan mellékelt a gyümölcshöz. Hervadtán, fáradtan érkeztek szegények! Mintha gyalog jöttek volna. Tátraszéplak 1903. július 26. Tegnap kaptam a meghívót a kassai Rákóczi-ereklyekiállítás ma történendő ünnepélyes megnyitására. Nem jelenhetek ott meg. Bár hagyna maga után állandó és termékeny nyomokat a Rákóczi nevével most országszerte lobogó hazafias lelkesedés füstje és zaja! Ma ismét megleptek egy postaküldeménnyel. Szentpéterről kaptam névtelenül, de tudom kitől, óriás szilvákat; Miskolcról kedves barátomtól, most már rokonomtól különféle nagy mennyiségű süteményt. Sok egyszerre a jóból. Az idő eléggé tűrhetően viselte magát. Komoly, hűvös volt, de nem esett. Talán meg fog állapodni. Átsétáltam ebédre a fürediekhez. Legalább egypár órát társalogtam vélek. Mert itt utoljára beszélni is elfelejtek. Kaptam egy rövid levélkét onnan is, ahonnan mindeddig vártam: „tele búval, gonddal", de amin én már nem segíthetek. Másnak természetét, bármennyire óhajtanám is, meg nem változtathatom, végzetét meg nem állíthatom. Estefelé gyönyörködve szemléltem, amint a bércekről gomolygott lefelé csaknem egészen az aljig a sűrű fekete felhő, mint valamely fenyegető áradat, mint egy vonalban csendesen közelgő fekete hadsereg. Azt hittem, hogy mindjárt itt lesz, mindjárt elborít. Azonban csak nem bírt elszakadni a bércek oldaláról; ott lebegett, ott áradozott, s vizeit máskorra halasztotta. Tátraszéplak 1903. július 27. A levegő híves, az ég borongós, a nap csak néha mutatja arcát. A meleg ott künn 9-10 fok. Mondják, a közelebbi napokban nagy havazás volt ott fenn a bérceken, onnan van ez a hideg. Emiatt a magasba való kirándulások is fennakadtak. A havat ugyan innen az aljból nem láthatjuk, mert a bércek tetejét és oldalait folyvást sűrű felleg borítja. Ha sokáig így tart, sokan meg fogjuk unni, akiket ide nem valami komoly betegségből való gyógyulás reménye hozott. Ma időm nagy részét levélírogatással töltöttem. Meg sem gondoltam otthon, hogy ily sűrű levelezésekre lesz szükségem. Máris kifogytam a levélpapírból. Pedig nem hiszem, hogy a még hátralevő két hétben szükségem ne legyen rá. Délután levetkeztek a bércek a sűrű, nehéz föllegpalástot. Ragyogott rajtok a mélyedésekben, a tetőkön, az oldalakon lefutó völgyeletekben a frissen esett hó. De a nap most már néha-néha oly erősen melegített, hogy az olvadás szinte szemlátomást kezdetét vette.