Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Egy nagy ötven szobás palota épült ez évben itt a „Millennium" szomszédságában. Hallom, a faanyagokon és egyéb ingyen szolgáltatásokon felül negyvenezer forintba került a tulajdonosoknak. „Tivoli" nevet fog kapni. Én, dacára a durcás időnek, már most is eléggé jól találom itt magamat. Az igazgatóság itteni képviselője, a fiatal dr. Guhr Mihály és a vendéglős is nagy figyelemmel vannak irántam, legalább - szóval. Hogy tettel is - majd meglátom. Az ismert ösvényeken már ma esernyő alatt kezdtem sétáimat. Tátraszéplak 1902. július 10. Ma még bolondabb az idő, mint tegnap volt. Nem tudja, mit csináljon a napfénnyel és a borúval, a szárazzal és az esővel. Hol kiderül, hol beborul; de azért az égbolt általában sűrű fölleges. Néha rá-rákezdi az eső, néha egy pillanatra szünetel, s tiszta idővel ámít a ki-kivillanó napsugár. A szél tartósan és esősen fú. így ami kevés vendég van is, a szobába szorul. A szabadban semmi mozgalom. A társas kis kocsi is, mely a Csorbai-tóhoz jár, úgy látom, többnyire üresen futkározik. A lég mindamellett enyhébb ma, mint tegnap. Szobámban most déli tizenegy óra felé 15 fok, ott künn 12. A tenyészet itt csak úgy hátra van, mint nálunk az alvidéken. Látom, az áfonya még csak most virít. De a szamócát már bővében kínálgatják reggelenkint a tót leányok; itt az aljban az út mentén pedig most nyílnak annak virágai együtt az áfonyáéval. A Kárpátok bércein is sokkal több a hó, mint tavaly ilyenkor. Akkor csak itt-ott egyes vágányokban látszott, most sűrű vonalakban fehérlik mindenfelé. Nincs a napnak elég ereje. Délután pár óráig oly égető, meleg, napfényes idő volt, hogy lekívánkozott rólam a vastagabb öltöny. Esernyő árnyékában olvasgattam künt a szabadban. De mihelyt a nap felhőbe borult, rögtön hűs lett a levegő. Azután csakhamar rövid ideig tartó, viharos eső zúgott végig a vidéken. Most estefelé csendesebb az idő, de folyvást szeles. Hogy jönnének így a vendégek? Talán az is bánja eljöttét, aki itt van! Este nyolc óra tájban szakadó nagy esővel végződött a zavaros nap. Tátraszéplak 1902. július 11. A ma csak folytatása a tegnapnak. Mord, hideg, szeles, csepergős reggelünk van. A nap egy-egy percre kibújt a felhők közül, de azonnal visszavonult. Kegyetlen rossz éjszakám volt. Régi lépbajom egész éjen át fájdalmasan háborgott, s bizonyos szorongató nyugtalanság fogott el. Alkalmasint magam adtam rá okot a hibás ebéddel és még hibásabb vacsorával. Talán azzal is, hogy délelőtt elbágyadva elszenderedtem. Bármennyire jól érzem is magamat, vigyáznom kell az étrendre. Minden kis félrelépés mindjárt megbosszulja magát. Meghatva olvastam a tegnap érkezett lapokban, hogy Dobsa Lajos meghalt kosgyáni birtokán Bihar megyében. Egy évvel volt idősebb nálam. Egyike volt azon fiatal íróknak, akiknek barátságos körében éltem a forradalom után a fővárosban 1850 márciusától 1852. július végéig. Küszködtünk a lábadó irodalomban. Velünk volt a remény s az ifjúi könnyű vér. Alig él már azok közül egy-kettő. Felidézi előttem azt a kort a Dobsa halála, s emlékeztet, hogy nemsokára én következem.