Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

lölteknek ily tódulását, a legjelentéktelenebb egyéneknek vakmerőségig vagy nevetségességig menő próbálkozását nem tapasztaltuk... Én semmiféle választási mozgalomban részt nem veszek, s az eredményhez szavazatomon kívül semmivel sem járulok. A megyei közügyek iránt is mind nagyobb idegenséget érzek. A decemberi általános tisztújítás után a bizottsági tagságon kívül minden részvéttel fölhagyok. Pedig így sem fogom elérni azt a jóleső nyugalmat, mely után óhajtozom, s melyet egy kis jóízűen folytatott szellemi munka tenne igazán édessé. 1901. szeptember 15. Az esős, sáros idő miatt még a mai napra is itt maradtam. Egy névnapi üdvözleten kívül semmi sem sürget ma Miskolcra. Ezt pedig ma egy névjegy küldésével is elvégeztem. Igaz, hogy a holnapi megyei közgyűlésen hirdetik ki az országgyűlésre a királyi meghívólevelet; holnapután pedig a képviselőválasztás ideje iránt fog intézkedni a központi választmány. De egyik sem kívánja föltétlenül az én jelenlétemet. S tudja Isten, most itt ebben a napsugáros, tiszta, egészséges szobácskámban jobban érzem magamat, mint máskor. Hiányoznak a könyvek. Mindöszsze is néhány vegyes tartalmú apróság van itt. De legközelebb többet fogok ideszállítani. Hiszen Miskolcon már nem is tudom elhelyezni, annyira felszaporodtak. S olykor egypár napig itt időzöm, mégiscsak kell, hogy a lelkem táplálkozzék valamivel. Látom, nagy katonai átvonulás van most itt a gyakorlatok alkalmából. Igen nagyszámú huszárság és gyalogság sok-sok ágyúval vonulnak át utcáinkon. Egy részök, úgy látszik, itt fog pihenni a mai napon. Futkosnak tiszturak részére éjjeli szállások iránt. Nehezen találnak. Az elöljáróság útján nem intézkedtek; magok keresgetnek, úgyszólván rekvirálnak. A lakosok nemigen szívesen ajánlkoznak önmagoktól. Messze vagyunk jelen körülményeink közt attól, hogy a katonaság és a polgárság véribe menjen át az a meggyőződés, hogy mindketten egy érdeket, a haza közérdekét szolgálják, s testvér gyanánt kell egymást tekinteniök. E részben, úgy gondolom, a honvéd sem kivétel. Délelőtt néhány óráig láttuk ragyogni a napot, miután a reggeli sűrű köd eloszlott. Szinte felvidult a lélek a borongó esős idő után, melyben az ég felhője az ember lelkére nehezült. Bizony a nap nem csak az anyagi, de bizonyos tekintetben a szellemi és kedélyi életnek is táplálója. Vele együtt borulunk vagy derülünk. Most délutáni három órakor ismét megeredt az eső, csak gyöngén szitálva, de mégis. Én a kellemetlen idő dacára is visszaindulok már innen, s csak egy hét múlva szándékozom újra felkeresni ezt a csendes „fészket". 1901. szeptember 22. Ismét itt vagyok. Téli gyümölcseim nagy részét leszedtem. Körte, alma, ha nem sok is, de elég lesz nekem az egész télre. Egyes példányok gyönyörűek. A körte jóval több, mint az alma. Az teszi előttem kedvessé, hogy mind a magam ültetésének s szorgalmának eredménye. E hónap 19-én és 20-án megtartatott Miskolcon a „Protestáns Irodalmi Társaság" gyűlése. Rendkívüli nagy közönség, megható lelkesedés mutatkozott iránta.