Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Néhány nap óta nincs úgy rendbe a gyomrom és belső részem, mint már előbb volt. Rendetlenebb az emésztés. Éjjeleim is nyugtalanítóbbak. Nem tudom, mikor, mit hibázhattam. Mert hibáznom kellett. Ma az idő ismét borús, ködös, hideg. Talán délre vagy délután mégis ki fog tisztulni úgy, mint tegnap. A hőmérő ma is 15 fok. Tátraszéplak 1901. augusztus 7. Ugy látszik, ezek a napok egyforma minőségben követik egymást augusztus kezdete óta. Ma ismét a tegnapi nyomában indul. Borús, ködös. A nap néha kilép a felhők közül, mintha szép idővel biztatna. Az egész égbolt és levegő azonban mégis inkább esőt sejtet. A tegnapi nap aztán mégis jól viselte magát. Komoly, híves volt, de nem esett. Tegnap estefelé átsétált ide Horváth Lajossal az ó-tátrafüredi társaság. Megígértem nekik, hogy ma velők ebédelek. Nem tudom, átmehetek-e hozzájok? Az időtől függ... Csakugyan jó idő lett. Átsétáltam. Estére szép csendesen visszajöttem, gyakran megpihenve útközben. Nem éreztem fáradalmat. De este még inkább meghűlt a levegő. Szobámban 14 fok volt. Tátraszéplak 1901. augusztus 8. Csúnya, szeles, hideg reggelünk van, és borongós. Ebben sétálni nem való. Most reggel kilenc órakor 13 fokot mutat a hőmérő. Még egy napom van itt hátra. Alig várom, hogy elmúljék. Ma délre még szándékom, ha az idő engedné, utoljára átmenni Uj-Tátrafüredre egy jó ebéd kedvéért. Az idő bizony kitartott egész nap a legcudarabb erős, hideg széllel. De azért az átutazást megejtettem baj nélkül. Tátraszéplak 1901. augusztus. 9. Gyönyörű, napfényes, derült időre ébredtünk. De most tizenkét óra tájban elbújt a nap, s az egész égbolt felleges. Holnap reggel már útra kelek innen, hálával telve a Tátra-vidék s különösen Széplak iránt, melynek levegője csudásan felüdített és meggyógyított engem. Nem mondom, hogy kigyógyított, de egészen más vagyok most, mint mikor idejöttem. Ezért a jóért el akarom feledni az itt időzésem alatt tapasztalt apró kellemetlenségeket. Ezután, ha Isten éltet, minden nyáron meg fogom látogatni a Tátrát, ha nem éppen ezt a kezdetleges Széplakot is, hol a táplálkozás bizony kegyetlen volt, de ahol csendességet, nyugalmat, jó levegőt találhat az ember. S ez, kivált üdülő betegnek, éppen elég. Remélem, s adja Isten, úgy legyen, hogy ezután nem mint nyavalygós, hanem mint egészséges vendég fogok megjelenni a Kárpátok fenyvesében. Itt legalább a Múzsa is megembereli magát egy kissé. Ha nem csordult, legalább cseppent!