Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

1901. július 4. Alig bírtam ide kijutni tegnapelőtt. Május 14. óta összetörött beteg vagyok. Az orvosok szerint bélhurut (vastagbélhurut) vett rajtam erőt a legnagyobb mértékben. Kegyetlen és tartós nyavalya. Különös fájdalom nélkül emészt. De valami kimondhatatlan rossz érzés tartja feldúlva az egész szervezetet. A legnagyobb undor minden ételtől, minden tárgytól, még az emberektől is; túlságos izgatottsága a szaglóérzéknek, mely mindenütt kellemetlen bűzt érez, még ott is, ahol éppen semmi bűz nincs. Ehhez járult még nálam csaknem öt hétig tartó hasmenés. Úgy elfogyott az erőm, hogy alig bírok járni még most is, s gyakran szédülök a gyöngeségtől. Ez furcsa! Eddig én magam is, az orvosok is némi lépbajról beszéltünk nálam. Mostani orvosom, dr. Sidlauer alapos vizsgálat után azt erősíti, hogy annak legkisebb nyoma sincs, hanem a vastagbélnek idült megkeményedése. Most már talán javulás útján vagyok. Úgy érzem, mintha kissé erősödném. De a feldúlt belső rész még mindig nagyon beteg. Alig eszem valamit, azt is csak erőltetve. Szigorú étrendre vagyok utalva. Tilos csaknem minden, ami azelőtt jólesett. Gyógyfürdőt nem ajánlott orvosom, hanem a Tátrába küld, ahová magam is kívánkozom, s pár nap múlva indulni fogok. Kertem gyönyörű, dús lombozatú, de körte és alma, kivéve néhány törpefácskát, éppen semmi, de semmi. Annál dúsabb a szilvatermés, szinte az ágat töri. Itt van a különféle sok gyönyörű ringlót és egyéb nemes szilva, a kajszin barack, a málna, a ribizli; még csak meg se ízlelhetem, éppúgy, mint nem ízleltem az ezúttal különös szépen termett cseresznye-meggyet. És ki tudja meddig? Talán még hónapokig el kell tartózkodnom mindentől, ami ennek az átkozott bélhurutnak ártalmára lehetne. Mondják, némelyek évekig elkínlódnak ebben. Szép vigasztaló kilátás! Jószerivel elmondhatom, hogy ez a tavasz és ez a nyár kiesett az életemből. S valami sokkal jobbat várnom már nemigen lehet. Megbomlott a rég tartó szép szövet, a többi rész majd könnyen utána foszlik. linquenda tellus et domus et placens uxor, neque harum, quas colis, arborum te praeter invisas cupressos ulla brevem dominum sequetur. Hát bizony, fájdalom, a földet, a kedves kis hajlékot, a magam ültette szép gyümölcsfákat is itt kell hagynom! Az „uxor" kimarad a sorból. Azzal az életemben nem találkoztam, annak énnálam még csak helyettesítője sem volt. Tátraszéplak 1901. július 9. Tegnap esti hat órakor érkeztem ide, hozván magammal a ma éppen két hónapos bélhurutom üdülésre váró nyomait. Ez a kis fürdő vagy klimatikus telep kezdetleges, de gyönyörű, csendes, nyugalmas, éppen nekem való. Nem szeretem ilyen helyen a sok embert, ahová pihenni, üdülni jövök. Az ily felséges természetben elég vagyok magam magamnak.