Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Elgondolom, hogy e kedves, csendes szobácskám magányában mily háborítlanul élhetnék a Múzsának, a szellem táplálásának és gyönyöreinek, s mily meddőn engedem futni azt a néhány órát is, melyet olykor itt töltök!... Viselem azért a belső szemrehányást. 1900. június 24. Tegnap esőszakadás közt indultam Miskolcról. De már feltettem magamban, hogy jönni fogok, s nem tartott vissza a csurgó idő. Az öreg Tindli, rég elhalt vadászcimborám azt tartotta: ha vadászatra készülsz reggel s esni kezd, csak indulj, hogy a „plattzon légy, mikor eláll az eső"... S valóban úgy volt. Itt Szentpéter határában már nem esett, csak éppen a múlt éjjel. Itt is, Miskolcon is oly buja, üde zöld minden. Igazán tetőpontján van a tenyészet, de az előző mostoha idők miatt késik vagy lassan halad az érlelés. Azonban ribizlibokraim már elég jó és bőséges piros fürtökkel kínálnak. Kertem első korai gyümölcse, a cseresznye-meggy már elfogyott anélkül, hogy valamennyire élvezhettem volna. Jóformán a madarak zsákmánya lett. A múlt héten egypár napot Miskolcon a gimnáziumi vizsgákon töltöttem. Örvendettem a fiúk haladásának, akiknek fejét az új rendszer oly nagymennyiségű és különböző tantárggyal tömi, hogy nem csuda, ha gyéren találkoznak köztök a kiválóak. Kényelmes, szép palotában tanulnak, szinte kézről-kézre adják őket a szaktanárok. Vajha túlhaladnák vagy legalábbis utolérnénk képzettség és hazafiasság dolgában azokat, akik áldatlan viszonyok közt, korlátolt helyzetben nyertek képeztetést az elhagyott tanintézet ódon falai közt! S ne teljesednék rajtok, hogy aki sokat markol, keveset szorít! Vitára adott alkalmat a miskolci kórházépítő bizottságban az a kérdés, vajon a folyó év őszén megnyitandó új nagy kórházunkban ápolókul apácák vetessenek-e föl. A közbéke és megnyugovás szempontjából mi, protestánsok néhányan ellene szólottunk, s világi ápolókat óhajtunk ismervén az apácai ápolásnak minden kiválósága mellett is bizonyos vallási rajongásra hajló, s itt-ott a térítgetésre is kicsapó természetét. A jelenlévő katolikus apátplébános szinte megbotránkozott azon, hogy mi az apácák fölvételében, mely tisztán emberbaráti intézkedés, felekezeti szempontot hangoztattunk, habár ezt éppen a felekezeti béke miatt cselekedtük. Pedig éppen abban láthatná a felekezeti nagy nyomást, hogy egy közpénzből épült közkórházban minden vallású beteg ápolása kizárólag a katolikus hitfelekezet női egyházi testületére, az apácákra bizassék, akiknek számára ott egy külön kápolna építése is kívántaték, s ezzel a kórháznak a katolikus jelleg külsőleg is megadatik. A kérdés elintézetlen maradt. Az alispán ígérte annak közmegnyugvásra leendő elintézését. Miért ne férhetnének meg egymással a világi különböző vallású ápolók és az apácák? 1900. július 1. Mily sok változatos színű és alakú virággal hinti be a temető zöld pázsitját a természet jóltevő keze! Mint ápolja és díszíti még azokat az elhagyott sírhalmokat és a föld színével már egyenlővé vált nyughelyeket is, melyekről élő ember többé