Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

mintha nem annyira hitet és bizalmat, mint inkább csak gyönyört keltett volna szívünkben. Többek közt azt állította, hogy neki egy élet hosszú tapasztalása után az a leszűrődött, erős, ingathatlan meggyőződése maradt meg, hogy múlhatlan, biztos feltétele a sikernek úgy a közpályán, mint a magánéletben ez a három: 1. föltétlen, kérlelhetlen, szigorú önzés 2. alkalmazkodás, azaz hasznossá tudni tenni magunkat, ahonnan hasznot remélünk 3. hízelgés. Önmagára nézve úgy nyilatkozott, hogy neki az életben minden legkisebb sikert lépésről lépésre, erőfeszítéssel, úgyszólván verejtékkel kellett kivívnia, hogy őt mindig akkor szólították az ügyek élére, midőn rászorultak s nem mellőzhették, hogy mindig érezte, hogy a körülte mozgó és zajló embertömegben ő a legelső, különb mindenkinél, hogy megutálta az emberek ostobaságát, üres gőgjét, gonoszságát stb. Nem úgy tetszik-e, mintha e vallomás leple alól a hatalomvágy nyújtogatná felénk hódító karjait? Még ma is rendkívül hideg a levegő. Estefelé vagyunk, s félni lehet a jótékony Bonifác holnapi látogatásától. Pedig eleget, sőt sokat is kaptunk a szentek ajándékából. 1900. május 14. Nem hozott fagyott Bonifác. Tegnap este csaknem félelmes hideg volt, de később megenyhült a lég, éjjel esőre változott, s e pillanatban is, reggeli kilenc órakor sűrűn esik a májusi hideg eső. Nem látszanak ennek örülni a megszomorított, lekókadt növények, virágok és gyümölcsfák lombjai. Inkább a rég nélkülözött, éltető, meleg napsugár után óhajtoznak. Pedig majd e meleg sugarak fogják egész mivoltában feltüntetni a haragosszentek rombolását. A kellemetlen idő miatt még ma is itt maradtam. Ilyenkor a szobából kimozdulni sincs kedve az embernek. Különben sincs okom visszasietni. Ami amott reám vár, holnap vagy holnapután is megtalálom. A közelmúlt napok eredményeiből idejegyzem, hogy a mi kedves Lillikénk Dadányi Sándorné - Magyarbélen e hónap 9-én este egy kisfiúval ajándékozta meg a családot. A miskolci nagy vagyonú Pilta család - nem egyesült görög - néhány évvel ezelőtt férfiágában Pilta Miklóssal kihalt. Női ágon él még, de azon is csak Lillikében és a mamájában. Még szerencse az, hogy bár a szerzők mind eltűntek, de a szerzett nagy vagyon - igaz, hogy jól megterhelve - együtt van a család kezében. Vajon a most született kisfiú, mint ez idő szerint a jövendő egyedüli örökös, fenntartója, sőt gyarapítója lesz-e a szép birtokoknak, vagy a megkezdett útban majd tovább úsztatja vagy éppen el is úsztatja? - az a jövő titka. Őszinte szívvel kívántam tartós és teljes örömet az új sarjadékban az egész kedves családnak. 1900. május 22. Most már világosan láthatók a fagy által okozott pusztítások. A hidegverte részek végleg lehervadtak. Gyümölcsösömben csakugyan a körtefák mutatnak némi megmaradt termést. A többinek vége van, hacsak itt-ott egy-két alma nem rejtőzik és fejlődik még a lombok közt mutatónak. A törpék közt egy-két fácska maga is sínyli, s általában nehezen halad előre a tenyészet.