Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Ismét egy lesz ítéletkor Addig pedig csendességbe Pihenjetek sír ölébe. Kedves elmaradottal, Legyetek ég sajáti. A. B. - Most már ő is „csendességbe" pihen. 1900. április 9. Végre csakugyan megkönyörült az idő. Ma reggel szépen kiderült. Jólesik szemlélnünk a rég nem látott ragyogó napot. A levegő kissé hűs és szeles; talán állandó lesz a jobbra változás. Mily nagy hatalom is a mi világunkon a nap! O az élet forrása, a bágyadt természet elevenítője, csüggedt kedélyünk felvillanyzója. Hosszú ködös, esős borongó napok után, ha kipillant a föllegek közül s árasztja reánk áldó sugarait, mintha mindjárt elevenebb pezsgésbe jőne vérünk, mintha új erőt nyerne gyöngült egészségünk, mintha egyszerre fellobogna bennünk az élet és munkakedv! Most már rögtön hozzáláthatunk a kerti munkához, melynek kénytelen halogatása már nyugtalanított. 1900. április 15. Húsvét első napja. Tegnap érkeztem ide. Itt töltöm az ünnepet apám, anyám társaságában; egykor évtizedeken át mindig magokkal, most már csak szellemökkel. Templomunkban a roppant számú gyülekezettel együtt részesültem az úri szent vacsorában. Megható volt a gyülekezet buzgó, harsány éneklése s egész vallásos szertartásunk szívhez és észhez szóló egyszerűsége. Örömet szerzett a Lillikétől ide éppen ma érkezett levelezőlap, mely a magyarbéli kastélyt ábrázolja. Boldog ünnepet kíván nekem, s az árvácska-gyűjteményről ír, melyet ígéretéhez képest legközelebb szüleim sírjára fog küldeni, amint pár év előtt már szintén tanúsította irántam ezt a gyöngédséget. Isten áldja meg érte! Múltkori itthoniétemben, április 9-én a kerti munka fő részét még azon a napon bevégeztettem. Megtörtént silány és megunott szőlőtőkéim kinyírása s huszonegy törpe gyümölcsfa elültetése, a gyümölcsöskert talajának részben elegyengetése. A rügyekből ítélve dús termésre van kilátás. Különösen körtefáim rakva vannak termőbimbókkal. Az almafák még nehezen mozdulnak, de azokon is észrevehető már a jóakarat. Talán csakugyan használ, hogy ősszel a fákat csonkítottuk, ritkítottuk, visszavágtuk. 1900. április 16. Falb jóslata teljesült egészen, éppen úgy, mint a Petráké. Tegnapra vagy mára szörnyű viharokkal járó kritikus napot jövendölt. Annyi azonban mégis igaz, hogy ha nem is vihar, de oly csúnya, száraztó, hűs szél uralkodott még ma is, de