Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Lévay József naplójáról (Porkoláb Tibor)

egységesítést tekintettük. (így például elvégeztük a személynevek, helységnevek, intézménynevek egységesítését.) A műcímeket és a naplójegyzetek között található versrészleteket kurziváltuk. Meg kellett oldanunk a betoldások, kiegészítések, töredékes részek elhelyezésének, illetve beillesztésének problémáját, és helyre kellett állítanunk a naplófeljegyzések többször megbomló időrendjét is. Néha maga a naplóíró is megállapítja: „Némi visszásság van e lapok egymásra következésében."

43 A „visszásságot" főként az okozza, hogy az „üres fészekbe" egyre nehezebben és egyre ritkábban kilátogató Lévay 1912-től Miskolcon is megnyitott egy ívet naplója számára. „így most már kétfelé is történik a Szentpéteri üres fészekkel foglalkozás: itt Miskolcon is; Szentpéteren is" - olvasható az 1913. aug. 5-én kelt feljegyzésben. A naplóíró tehát egyszerre két íven dolgozott, és ez a párhuzamosság az ívek egybekötése során elkerülhetetlenül időrendi problémákhoz vezetett. Az 1916. márc. 29-i feljegyzésben Lévay már a napló címét is kérdésesnek véli: „Ezeknek már nem helyes címük a régi Szentpéteri üres fészek. Alig van már alkalom Szentpéteren jegyezni abba valamit. Miskolchoz köt már engem a nagy erőtlenség." Az időrendet helyreállítottuk, ugyanakkor minden esetben jelezzük azt, ha az adott feljegyzés nem Szentpéteren íródott. A szöveg gondozása során meg kelett oldanunk a naplófeljegyzések negyedik kötetének, az első három kötettől némileg különálló Fürdői naplóknak a problémáját is. Ez a kötet a költő fürdői élményeit örökíti meg 1894-től 1912-ig. Lévay ugyanis szinte minden évben egy-egy hónapot töltött ismert fürdőhelyeken: 1894ben Bikkszádon, 1895-ben Turzófüreden, 1898-ban Trencsén-Teplicén, majd 1901től 1912-ig Tátrafüreden. A Fürdői naplók jórészt ezeknek a rituális Tátra-látogatásoknak a személyes krónikájaként olvasható. A megoldást végül abban véltük megtalálni, hogy szétbontottuk a Fürdői naplók szövegét, és az egyes szövegegységeket beillesztettük a Szentpéteri üres fészek időrendjébe. Szót kell ejtenünk itt az olvasati problémákról is. Lévay az 1910-es évek elejétől kezdve folyamatosan panaszolja írásképének lassú széthullását. 1912. dec. 26-án például szomorúan állapítja meg: „Odajutottam, hogy kezem reszketése miatt eltorzult írásomat, íme, most már magam sem tudom könnyen és biztosan elolvasni. Eltorzítok egyes betűket, kihagyogatok egyes betűket, sőt szavakat is." 1913. márc. 13-án a helyzet rosszabbodását rögzíti: „Ugy romlik reszkető kezem írása, hogy félek tőle, egyenesen tönkremegy s teljesen olvashatatlanná lesz." 1915. április 5-én pedig már a napló lezárását is fontolgatja: „Valóban fel kell már hagynom az írással is. Úgy írok, hogy magam sem tudom elolvasni. Hiába igyekszem nagyobb betűkre, tisztábbakra, a reszkető öreg kéz nem bír engedelmeskedni." Ezek a (nehéz) körülmények persze nem menthetik fel a textológust, ha olvasatába pontatlanságok csúsznak. Ugyanakkor talán érthetővé teszik azt a (néha kilátástalan) küzdelmet, amelyet a helyes szöveg megállapításáért folytat. A küzdelem néhány (szöveg)helyen bizony vereséggel ért véget. Ezeket a helyeket (többnyire csak szavakat, esetleg mondattöredékeket), melyeknek száma a szöveg terjedelméhez mérve elenyésző, mindig [... ] jellel jelöltük. A naplóhoz kapcsolt Jegyzet szerepét elsőLásd az 1912. nov. 9-i naplófeljegyzést.