Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

A múlt vasárnap, szept. 17-én szép ünnepet ültünk Miskolcon. A nagyszerű új gimnázium épületét avattuk fel. Az már tényleg ugyan rég át volt adva a közhasználatnak, de ünnepélyes fölavatása csak most történhetett. Ünnepélyesen és formaszerűleg kellett kifejezni a méltó hálát és köszönetet azoknak, akik a tudomány eme fényes csarnokának létrehozatalához nagymérvű segedelemmel járultak: a kormánynak, mely 80 ezer Ft-ot, Miskolc városának, mely 30 ezer Ft-ot és Borsod vármegyének, mely 15 ezer Ft-ot áldozott e célra. Szabadkozásom és előbb feltett szándékom ellenére szereplő részt kellett vennem az ünnepélyben. Úgy fordultak a körülmények, hogy nem térhettem ki előle. Fölébredtek bennem és ösztönöztek azon évek emlékei is, melyeket én a régi gimnáziumban mint tanuló és tanár töltöttem. Eszerint úgyszólván csak a magam érzésének tettem eleget, midőn az ünneplő igen díszes közönség előtt a püspök imája után az egyház nevében egy rövid, alkalmi beszédet elmondtam. Tegnap délben érkeztem ide. Most reggel mindjárt visszaindulok. Viszem magammal gyümölcsöskertem összes termését egy kosárban. Nemcsak nem termettek, de egypár szép, erőteljesnek látszó almafám ki is halt. A harminckét tőke szőlőmnek pedig egyetlen fürtjében sem gyönyörködhettem. Nem tudom, az okos kezelés hiányzik-e, vagy a talaj nem arra való, vagy az időjárás nem kedvező , de sehogy sem akar sikerülni. Nem úgy, mint a hálás málnavesszők. 1899. október 28. Ma délben érkeztem, holnap reggel visszamegyek. Jóformán semmi teendőm itt most. Máskor is nagyon kevés. A legfőbb mindig csak az, hogy idvezült kedveseimre élénkebben gondoljak, és nyughelyüket vagy inkább őket magokat a temetőben meglátogassam. Azt ma is megcselekedtem. A gyorsan téli hidegre változott őszi idő nemigen csalogat ki a szabadba. Most az őszi verőfénynek is fullánkja van. Holnap O. Gy. régi barátom, a katolikus egyház híve családi ebédre vár néhányunkat, csupa kálvinistákat, annak megünneplése végett, hogy Luther 1517ben október 31-én függesztette ki a maga kilencvenöt tézisét, melyekben szakított a római pápistasággal, s melyekért három év múlva egyházi átokkal sújtá őt a pápa, s munkáit máglyán égettette el. Luther pedig szintén nyilvánosan égette el a pápa átok alá vető bulláját. O. Gy. barátom lelke felülemelkedett az egyház léleknyűgöző dogmáin. Külsőleg tűri és elítéli azokat, bensőleg ő a miénk, azaz nem Kálviné vagy Lutheré, hanem a lelkiismeret szabadságáé, a szabadon vizsgálódó szellemé. E hó 30-án, azaz holnapután Budapestre indulok mint tagja egyházkerületünk azon tekintélyes küldöttségének, mely a sárospataki jogakadémia ügyében, az államvizsgák hol tartására vonatkozólag fog a közoktatási miniszter elé járulni. 1899. november 24. Sok apró körülmény fordult elő a lefolyt egy hó alatt, melyek részint különösebben magukra vonták figyelmemet, részint szívemet érdeklették. Ez utóbbiak árnya hadd merüljön szó nélkül azon édes vagy keserű emlékek árjába, melyeket a