Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

gonoszok ellen; könyörgés azért, hogy az Úr a gonosz ellenséget, az istenteleneket alázza meg, tiporja el. Szenczi Molnár A. versbe szedett zsoltárai mégis sokkal élvezhetőbbek és érthetőbbek. Mert ezeknek a prózai zsoltároknak a nyelve is több helyen az érthetetlenségig gyarló. így a 68. zs. Idejegyzek némely nyelvtanilag nekem felötlő apróságot. 38. zsolt. 17. vers: „az én lábam iszamodása korán ellenem támadnak". Mi ez az iszamodás? Nem ficamodás-e} Megnézem a Nyelvtörténeti szótárt. 39. zs. 5. v.: „csak ideig való vagyunk". Tehát nem: valók. 39. zs. 13. v.: „Uram... az én könnyhullatásimra ne vesztegelj". Azaz: veszteg ne maradj, ne légy részvétlen, hallgatag. Ez a szó ily értelemben gyakran fordul elő a zsoltárokban. 41. zs. 7. v.: „Ha midőn (ellenségim) eljőnek látogatnom". Azaz: engemet látogatni; szokatlanul önmagára viszi az azok cselekvését kifejező szót. 44. zs. 16. v.: „az én orczámnak pironsága elborított engemet". Tehát nem pirulása, hanem annál több, t. i. szégyene. 1899. március 18. Oly szándékkal jöttem ide tegnap, hogy három napot itt fogok tölteni, s csak hétfőn, e hó 20-án térek vissza Miskolcra. Elvonultam holnap következő névnapom tisztessége elől. A csend és a magány az, ami után most már vágyódom. Lehetőleg kerülöm a feltűnés alkalmait. Azok, akiknek akár külső szokásból, akár bensőleg eszébe jutok ama napon, nemigen veszik komolyan, rossz néven távollétemet; annak az egy-kettőnek szívében pedig, aki engem valóban szeret, úgyis mindig jelen vagyok. Itt töltöm hát a tavaszhirdető József-napot rokonaim közt, különösen itt ebben a nyugalmas kis „fészekben" apám, anyám színe előtt. Tegnap bevégeztem a kerti munkát, melyet végezni akartam. Elültettük a megérkezett gyümölcsfácskákat, s nagyjából rendbe hoztuk a kertet. A részletes kerti munkának ugyan nemigen van még itt a biztos ideje. Egyes napok rendkívül melegek, de olykor hirtelen ugrik át az idő a szélső, fagyi aló hidegségbe. Tegnap komor hűs volt; ma ragyogó, meleg napfény árad, de éjjel oly hideg volt, hogy reggel, amint az ablakon kinéztem, deret és jeget láttam a kút körül. Ehhez járul a rendkívüli tartós szárazság. Soha egy szem esőt se láthatunk. Tegnap már itt-ott a kutakból is kiapadóban volt a víz, s csak nagy bajjal lehetett belőlök egy-egy kis zavarosat meríteni. Bár régóta meleg tavaszi napok járnak, a növényzet mégis igen lassan indul. A rügyek többnyire még alszanak, csak a koraérésű gyümölcsfákon és bokrokon duzzadnak egy kevéssé. Hiába reméltük a rendkívüli időjárásból s hiába jósoltuk azt, hogy korán kitavaszodunk. Tavasz, úgy látszik, most is csak akkor lesz, mint rendes időjáráskor lenni szokott. Ma egy hete felhagytam az arzenikum-cseppekkel. Négy teljes hétig éltem vele anélkül, hogy legkisebb hasznát éreztem volna. Inkább rosszabbul lettem, amit talán a folyvást gyötrő influenza komplikációja is okozott. A hátralevő két hetet, mely alatt a húsz cseppről kevesbedő arányban visszafelé kellett volna mennem, abbahagytam. Most már úgy érzem, hogy bár nehezen, de mégis kezdek a rendes kerékvágásba jönni legalább a gyomrommal, melyre, azt hiszem, nem volt jó hatással az arzenikum. Lépem is a rendes kerékvágásban van annyiban, hogy csakúgy háborog és fáj, mint azelőtt. Szegény apám, mikor hajdan ezt a bajomat em-