Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

1898. augusztus 14. Most igazán csak néhány rövid órára jöttem. Tegnap délben érkeztem, s most reggel mindjárt visszasietek. Leginkább azért jöttem, hogy megnézzem gyümölcsösömet, házamnak miként történt csinosbítását és a sírhalom rendbe hozását. Ez utóbbit kielégítő szép rendben találtam. Egészen megújhodott ünnepies színben van a sírkő, a rácsozat, a szegélykő. Olyan örömem telt benne, mintha azok is örülnének, akik öröm és bánat nélkül ott lent pihennek. Házam tisztogatása a mesterember ügyetlensége miatt rosszul ütött ki. Boszszúságom van vele. Ittlétem alatt nyélbeütöttem egy versecskét Néma erdő címmel. Egyike amaz néhány apró költeménynek, melyeket a teplici fürdőben a helyi körülmények befolyása alatt írtam. Visszagondolva különböző élményeimre elmondhatom, hogy minden illúziónak megvan a maga ára: néha pénz, néha fájó érzelem, néha testi baj, néha egyszerre mind a három. 1898. augusztus 25. A rekkenő hőség dacára is itt vagyok. A hőség, bár tegnap már elmúlt a kánikula, nemhogy csökkent volna, talán inkább növekedett. A rég tartó szárazság miatt a föld sok helyen repedezik, a fű kiégett. Ez az időjárás, amint mondják, semmire sem kedvező. Nagy lelki rázkódáson és izgatottságon mentem keresztül a múlt napokban. Magam szereztem magamnak. Éjjeleim, nappalaim csupa lázban égtek. Az ész és a szív elkeseredett harcot vívott bennem. Végre is az utóbbi győzött. Bent maradtam a légvárban továbbra is, melyet az ábránd, a képzelet vagy az érzelem épít, s melyben mindig fenyeget a fölébredés. De néha még az is jólesik, ha öntudatosan csaljuk magunkat, s szándékosan szemet hunyunk az igazság és a való élet előtt. Másnak úgysem igen ártunk ezzel, legföljebb csak magunknak. Most mindjárt, amennyire lehet, gyümölcsfáimat fogom megöntöztetni. Nagy szükség van rá. De itt még erre sem lehet könnyen embert kapni. Pedig gyümölcsfát nevelni gondos ápolás nélkül alig lehet. Távol vagyok innen, ritkán nézhetek szét. Az itteni felügyelet pedig, melyet Muschke uram, házbérlőm tartoznék teljesíteni, nagyon laza. A szegény, nyomorult ember, ő is inkább a maga dolga után lát. Okos terv nélkül állítottuk be a kertet, ő se tudva hozzá, én se. Most látjuk, mikor már a hibák mutatkoznak, és egymás nyakára nőttek a gyümölcsfák. A jövő hét valamelyik néhány napjára Gyulai Pali ígérte látogatását. Nagy örömmel várom. Öt szeretem legjobban íróbarátaim és ismerőseim közt. Senki sincs rám annyi ösztönző hatással. Sokszor csupán az ő sürgetésére szorítok ki holmi irodalmi apróságot s néha még költeményt is. Most is azzal a véleménnyel fogadta Teplicen írott néhány apró versemet, hogy minél inkább vénülök, annál jobb verseket írok. De biz' én azt nem hiszem. Az igaz, hogy még most is több ifjúi kedély vagy mondjuk hóbort van bennem, mint némely fiatalemberben. Aztán a teplici masseur is azzal hízelgett dörzsölés közben, hogy izmaimat sok ifjú megirigyelhetné. No már ennyi anyagi és szellemi tömjén csakugyan megpróbálhatna egy kissé. Szegény édes jó szüléim! Ezt is tőletek örököltem.