Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

kor a fürdő- és olvasóközönség nagy része még ki nem rajzott a köpűből. Emiatt aztán inkább a boltban veszek egypár lapot, s azzal beérem, mert abban, némelykori ritka kis különbséggel, mindazt megtalálom, ami a többiekben van. Azt tapasztalom - s most már nem először -, hogy így fürdőben minden ismeretség nélkül lenni is rossz, de azzal bírni is gyakran alkalmatlan egy kissé. De hát ebben is, mint mindenben, tűrni kell a fényoldalakért az árnyoldalakat. Az meg nagy baj, ha se így, se úgy nem jó. Trencsén-Teplic 1898. július 16. Tizenegyedik fürdő s tizedik dörzsölés. Úgy igyekszem, hogy a jövő keddhez egy hétig, azaz j. hó 26-áig, midőn elutazom innen, fürdőzésem számát tizenhatra vagy tizenhétre vigyem. A dörzsölésből már megelégszem tizenkettővel. Óhajtottam volna a közös fürdőt is használni, de az orvos nem tanácsolja, mert a vize melegebb, mint aminő nekem szükséges, és mert az ott kifejlődő nagy gőz igen bódító. Katona Zsigmond említi, hogy férfiak és nők együtt fürödnek ott, sok a zsidó hölgy. Némelyik ékszeresen, karpereccel stb. lubickol ott a vízben, még udvaroltat is magának. Legalább az udvarló láthatja nemcsak azt, hogy kinek, hanem azt is, hogy minek udvarol. Mert a hölgyecske ügyesen tudja néha feltűntetni, amit a vízből láttatni akar. E sorok írása közben kapom a „Borsodmegyei Lapok" tegnapi számát, melyben báró Vay Béláné gróf Teleki Zsófia halálának megdöbbentő és leverő hírét olvasom. Folyó hó 12-én hunyt el Gleichenbergben, hová régóta tartó betegségét gyógyítni ment. Temetése ma délután három órakor lesz Alsózsolcán. Csak lélekben jelenhetek meg az általam hosszú évek során át tisztelt és szeretett, nemes lelkű grófné koporsója mellett. Eletemnek sok kedves emléke fűződik az ő nevéhez. Ritka példánya volt nemének úgy külső, mint belső tulajdonaira. Fennkölt, nemes és szép lélek lakott az igen szép testben. Innen a távolból sóhajtok áldást emlékére. Részvétsorokat küldöttem azonnal mind Béla, mind Elemér bárónak. íme, három héti itt időzésem alatt három közel ismerősöm elhunytáról vettem hírt. Elhalt Miskolcon Csomós Zsiga, Kolozsvárt Szász Béla és Gleichenbergben a legkedvesebb: „Zsófika" grófné. Trencsén-Teplic 1898. július 17. Tizenkettedik fürdőt vettem. Holnap pihenni fogok, csak masszírozást veszek. Ezután két nap egymás után fürdők, s egy napot pihenek. A tegnapi hangverseny, melyben a fiatal Dohnányi zongorázott, Spányi Irma énekelt, rendkívül sikerült. Mind a ketten remekeltek, de kivált a kis zongoraművész. Ez a fiú valóban tüneményszerű jelenség. A közönség közepes volt. A mai nap már határozottan derült, szép, nyári meleggel köszöntött be. Talán mégis megállapodik! Gyönyörű vasárnapunk lévén a délelőtti zene mellett a sétány rendkívül megnépesedett. Ünnepies közönség tolongott rajta föl s alá. Kivált a nők virágzot-