Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

tő nyájas, megnyerő arcú és viseletű. A szobrot igen dicsőítették a különböző szónokok. De biz' az, legalább az én szememben, gyarló alkotás. A talpazat és az alak semmi aranyosságra nem mutat. A talapzat aljára félig dőlt helyzetben fektetett vastag géniusz pedig egy oda nem tartozó monstrum. S aztán Garay, aki szegény volt, mint a templom egere, díszmagyar öltönybe van vonva, szinte izzadni látszik abban. Gyulai és Szily Kálmán, ígéretöket beváltva, e hó 11-én meglátogattak Miskolcon. Akkor este pincémben vendégeltem őket. Másnap együtt Széphalomra mentünk, hogy hivatalosan is megszemléljük a Kazinczy mauzóleumát s körülte a parkot és birtokot, mely az „Akadémia" tulajdona, s annak felügyelete alatt áll. A mauzóleum gyönyörű épület. Belseje kápolnaszerű, s abban vannak elhelyezve a K.-ra vonatkozó emléktárgyak. A mauzóleum a „szent öreg" egykori lakóháza helyén emeltetett. Ott a parkban van az ő és a felesége sírja és egypár gyermekéé. Körül lebegik itt az embert azok a bús emlékek, melyek Kazinczy küzdelmes életéhez fűződnek... Szily még akkor este Széphalomról visszautazott a fővárosba, Gyulai még egy napig nálam maradt. Folyvást nehezedik a múlt nyár óta, körülbelül tán másfél év óta is, mind a két lábam. Szüntelen fájdalom sajog benne, különösen a lábfejemben és a sarkamban. Csak úgy bicegve járok. Azt hiszem, nem valami véletlen vagy meghűlés okozta, hanem az évek száma jelentgeti ott magát. A múlt télen eleget ápoltam. Se hideg, se meleg, se kenegetés nemigen használt neki. Valamit tennem kell vele. Néhány nap múlva megyek Trencsén-Telplicbe, melyet itt ily bajokra nagyon hasznosnak mondanak. De nemcsak lábam, hanem ifjúságom óta belém rögzött lépbajom is igen háborgat. Nem tudom, nem függ-e össze egymással ez a kettő. Egyszóval foltozni kell az elavult öltözetet. Kedvetlenül, csaknem bosszankodva sétálgatok kertemben. A dús lombozatú gyümölcsfák most már világosabban mutatják, hogy mily háládatlanok. Köztök alig egynéhány, különösen szilvafa, dicsekszik valami igen kevés gyümölccsel. A többi mind üres. Hozzá még a madarak is ellenem támadtak. Néhány cseresznyemeggy fámról a meglehetősen termett bogyókat, amint eredni kezdtek, az utolsó szemig elhordták a szarkák, úgyhogy meg se kóstolhattam. Mindig csak túrni és remélni kell. így vagyok szőlőtőkéimmel is, melyek egyetlen egy fürtöt sem hoztak. Szüleim sírjához is kilátogattam tegnap délután. Elbúcsúztam tőlök néhány hétre. Ott és a háznál is minden szükséges javítást augusztusra hagytam. Trencsén-Teplic 1898. június 27. Tegnap esti hat óra után érkeztem ide. Meglehetősen elfárasztott a teljes tizenkét óráig tartott vasúti utazás. Forró nap égetett. Megfőttünk és megsültünk a zárt kalitkában. A repülő vonatról nézve a vidék is gyorsan elrepül szemünk elől. Alig nyomódhatik emlékezetünkbe egy különösebb s egy vagy más tekinteten érdekesebb tájkép. Hegyek és hegyek a legváltozatosabb formában és magasságban mindenfelé. Megragadta figyelmemet Körmöcbánya és vidéke, Zsolna és vidéke, a zólyomi vár, Illava az ő nagyszerű állami fogházépület-tömegével.