Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

A „Morbus Hungaricus"

A bornyút a mészáros vette meg, így a kár is kisebb volt, de én a csendőri ijesztgetés miatt nem mertem később sem szólni. Úgysem hittek volna nekem. A szolgának: „Kuss, fogd be a pofád, te lator, te kódús" - jutott akkoriban, és ma sincs ez sokkal másképp. Kihez menjen hát panaszra Kiss Peta is? Megint eltelt egy év, amikor az Arnóc Jankó szomszédja észrevette, hogy mit mesterkedik a saját fia meg az Arnóc gyerek. Jól akarták lakatni ott is a kisbornyút. A szomszéd szeretett, eljött hozzám, elmondta, mi történt. Akkor tudtam meg, hogy ki volt a bajkeverő. A gazda fiának is az Arnóc gyerek adta az ötletet. Azon a nyáron még elszerződtem egy kőműves mellé napszámosnak, ősszel meg répaásásra. A kőműves mellett kerestem annyit, vagy még többet, mint amennyit Arnócéknál kaptam volna egész évre. - Édesapám! Hisz akkor magának kőművesnek kellett volna menni! - Igen, de ott sem kellettem ősznél tovább, mert elfogyott a munka, télen senki sem építkezett. Az inaskorból is régen kinőttem akkorra, s a földet, a jószágot is jobban szerettem, mint a malteros vedret, a verestéglát, a meszet. A „Morbus Hungaricus" Az apa tudta, hogy a gyerekek még nyaggatni fogják valamivel, mert ki már nem mehetnek, az este is korai, nem álmosak, kíváncsiságuk pedig kielégíthetetlen. —No, majd ha én katona leszek! ... tüzelt Gyuri újra, pedig ő igazán csendes, jámbor gyerek volt, de úgy látszik a látott, átélt igazságtalanság erősen hatott rá. Az ám, katona, háború! - Édesapám, milyen az a háború? Ott csakugyan csipkével lőnek, nem golyóval? Fecske Papp Mari néném azt mondta, hogy a háborúban csipkével lőnek, ha golyóval lőnének, minden ember meghalna. A háborúból meg majdnem mindenki hazajött. - Nem egészen, fiam! Fecske Papp Marnéd bolondokat beszél! O sosem volt a háborúban, de az urát nem látta azóta. Nagyon sok ember odaveszett örökre, sok meg hadifogságba esett, ott pusztult el, vagy hosszú évek múltán keveredett csak haza. A háború, az háború, sosem volt életbiztosítás. Amikor besoroztak, még én is így hittem, de amikor bevonultam Losoncra, oda Nógrád megyébe,