Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Arnóc Jankó szógája

- Hogy volt, hogy történhetett? - Úgy, hogy én a lovakat láttam el este, az ólban még égett a mécses, de olyan halvány volt a lángja, hogy még a ló fejét is alig láttam, azt meg már végképp nem, hogy a kéthónapos csikó kötőfékje kioldódott. Meleg volt az éjszaka, az ólajtó nyitva, a csikó kiszökött az udvarra, hajnalban elnyúlva találtam a kicsirúd előtt. Biz az megdöglött. Hogy-hogy nem, éjszaka úgy nekiugrott a rúd végén a vasalásnak, amihez a hámot meg a nyaklót erősítjük, hogy a hasába fúródott a vas, felszakította és kifordította a bélit. Azt mondták, én vagyok a hibás, mert nyitva hagytam éjszakára az ólajtót. Este látnom kellett volna azt is, hogy a csikó elszabadult. Azt tudom, hogy elütötte a tizet, mikor én lefeküdtem, de előtte, arra biztosan emlékszem, becsuktam a verepcét, reggel mégis nyitva találtam. Még kérdeztem is félhangosan, ki a fene járt már itt ilyen jókor reggel, még alig virrad. Aztán vettem csak észre a csikót. Rögtön láttam, annak vége! Vagy másfél év múlva sült ki, hogy a gazda 12 éves forma fia kötötte el délután, kiengedte az udvarra, haddd ugráljon, rohangáljon kedvire. Ez jó is volt, nem is történt semmi baja akkor. A hiba az volt, hogy rosszul, vagy sehogyse kötötte vissza a jászolyhoz. Hm! 12 éves gyerek, és még a csikó kötőfékjét sem tudja megkötni? Milyen gyerek az ilyen? Ha ezt az apja megtudja, agyonveri! De rendesen visszakötni, már nem tudta! Ezt is csak úgy szögről-végről hallottam meg, amikor egy haragosa elmesélte, aki akkor délután együtt játszott vele. A gazda nekem támadt, ordított, fenyegetett hogy elvitet a csendőrökkel. - Hű! - rémültek el a gyerekek a csendőr hallatán. - De megütni nem mert se kézzel, se szerszámmal, mert tudta, hogy erősebb vagyok, mint ő, s esetleg csúnyán visszaadom. Amikor már kitombolta magát, elmagyaráztam, hogy történhetett: a fiatal jószág mindig izeg-mozog, akárcsak ti, valahogy eloldódzott, a verepce meg könnyen nyílt, a ráhajtós retesz kopott volt, az orra hegyével is kinyithatta, a többi a sötét éjszaka dolga. - Délután még nem, éjszaka már ott volt a szekér is az udvar közepén. Nagy nehezen elfogadta a magyarázatot, de attól kezdve úgy nézett rám, mint egy véres rongyra. Addig sem igen jártak kedvemben az étellel, de aztán még szűkebbre fogták a kosztomat. Mindig csak avas szalonna, egy-két karaj kenyér volt a tarisznyában, ha a határba mentem. A gazda lusta, dög ember volt, kövér, mint a disznó, veres, mint róka, az asszonnyal is folyton civakod-