Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Arnóc Jankó szógája

remekre sikeredett, Judi öröme így kettős volt: örült a lánygyermeknek, örült a bölcsőnek. Ezen a nyáron nem szerződtek summásnak, otthon maradtak. Judi a gyerek mellett varrt, akkoriban elég jó pénzt adtak a varrottasért, híre ment a Jubileumkor a külföldiek között is, sokan jártak Kövesden, keresték, kapkodták a matyó hímzést, mint valami furcsa egzotikumot. Gyuri elállt éves cselédnek, vagyis szógának Arnóc Csirmaz Jankóékhoz a Szihalmi útra. Arnóc Jankó szógája Egy télvégi délután az utcagyerekek Sűrű Zelei Pesta bá foghíjas telkén játszadoztak, s arra lettek figyelmesek, hogy Balázs Palkó üti-veri a szógáját, Kicsi Petát, igaz nevén Kiss István Jóskát. Este a szóga sorsáról faggatták apjukat. A szolga sorsa tán még keservesebb volt, mint a summásé. Több volt a munka, több a ráfordított idő, nagyobb a felelősség, a szolga jobban ki volt szolgáltatva a gazda kénye-kedvének, mint a summás. A summások sokan voltak együtt, védhették egymást, a szolga egyszem egyedül. Ha a gazda emberséges volt, együtt dolgozott a szolgával, - főleg a határban - hajnaltól késő estig, együtt evett vele abból, amit a gazdaasszony a tarisznyába készített, többnyire kenyér, szalonna, hagyma, paradicsom, paprika, ölés után tepertő, uram bocsa' egy harapás kolbász, esetleg egy üveg bor. A fából készült csobolyó vagy kis tonna, olyan tö-tíz literes kis hordó tele vízzel mindig ott volt a kocsin, hogy ihassanak, ha megszomjaznak. A fa edény forró nyári napokon is hidegen tartotta a vizet, még délután is. Ha a gazda nem volt olyan jólelkű, akkor már nehezebb volt a szolgaélet. Kevesebb volt a tarisznyában, a szalonnából is inkább az avas rész jutott, a két-három évvel azelőtti vágásból, a bort nem is ismerhette, és sosem volt elég, amit aznap dolgozott. A gazda mindig morgott valamiért, csak azért is, hogy neki legyen igaza, ne a szolgának. Az asszony elkívánta, hogy vessen a tehén elé is, ha a lónak úgyis enni ad, sőt, fejje már meg, mert ő nem érkezik! Pedig a tehén köztudottan az asszony dolga volt a háznál! A szolga legfeljebb csak ganajolt alóla, meg almozott. Embertelenül sok munkát bíztak a szegény szolgára minden nap, s ha valami kárt