Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Az új házasok

Gyurinak minden eszébe jut, amit Guba Erzsától megtanult. Gyengéden csókolgatja, simogatja, közben állandóan duruzsol, beszél, bátorítja kis kincsét, lelkét, Judikáját. A lány merevsége lassan enged, a csókot visszaadja, felnyög az elkalandozó simogatásra, és elönti a forróság. Gyuri ráborul, Judi egy pillanatra éles hasítást érez, de nem sikít, nem jajgat, tűr némán, összeszorított foggal, hisz mondta a keresztanyja, hogy eló'ször nagyon fáj, de csak egyszer és nem sokáig. Ez által válik igazán asszonnyá. - Judikám, édes lelkem, most már igazán a feleségem, a párom lettél! Dédelgeti, simogatja, ölelése lazul. - No, milyen volt? - Istenem, én úgy szégyellem magam! - nyögi kicsit keservesen, kicsit felszabadultan, s hálásan simogatja meg embere mellét, karját. - De hát mért szégyelled magad? - Ühm. Mert én olyan buta vagyok, én nem tudok semmit, és azt sem tudom, hogy kell csinálni. Meg fájt is egy kicsit. Odatapogat s ijedten felkiált: - Jaj, Istenem, én m eró' lucsok vagyok! - Töröld meg magad a pendely aljával, holnap majd kimosod! - Most aludj szépen, jó éccakát! - Neked is Gyurkám! Elvackolódnak, Gyuri hamar elalszik, Judi belezavarodik gondolataiba, s csak egyet tud, de azt biztosan, hogy o most már asszony, igazi asszony, és hogy neki is gyereke lesz már. Reggel Gyuri kelt fel elóhb, kiment. Judi kíváncsian néz a pendely aljára. Elól is, hátul is csupa száraz vér, de piszkos, fehéres foltok is rondítják. A vért tudta, mitól van, elszakadt valamilye, de a másikról fogalma sem volt. Megkérdezze? Ne kérdezze? Hálás szívvel, szeretettel gondolt Gyurira, mert nem támadt rá durván, mint ahogy barátnó'itól hallotta: lefeküdtünk, s mint egy vadállat esett nekem, hogy dobd szét a lábad, s mintha csak egy éles kés hasított volna ketté, olyan volt. Sikítottam, hogy édesanyámék még bent a házban is meghallották. Egy hétig is fájt utána. Olyan volt, mintha csak tűzzel égették volna. Gyuri bement, Judiban meg felkéró'dzött a nó'i kíváncsiság: - Te Gyuri, a vért értem, de mi lehet az sárgás fehér valami? Gyuri leült az ágy szélére, magához vonta feleségét, agyon csókolta, s oktatgatni kezdte, mint ot egy pár napja Erzsa.