Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Szerelmi oktatás

A konyha legfőbb része a szabadkémény nyílása, középen a kemenceajtó. A házban, azaz a szobában az udvari oldalon a sarokban két karos lóca nyújtózkodott, szögükben állt a vaskos fedelű asztal, az asztalfiában evőeszközök. A lócaszögletben fonott gyékénykosár kenyérnek. A hátsó falnál egy vedlett nyoszolya terpeszkedett, olyan ócska volt, hogy már a rózsa is lekopott róla, amit még a tizedik nagyapa festett rá. Nemzedékek ebbe házasodtak, ebben születtek, ebből haltak ki. Előtte két hajlított támlájú szék. Az ágy mellett a háromfiókos kaszli, másutt komód. Az ajtó mögött a summásláda szolgált a gúnyának, vagyis az ünneplő ruhának. A hétköznapló inkább a a kamrában szanaszét. A falat körül szentképek borították, tized-, huszadrangú reprók. A legfontosabb volt a félszobát elfoglaló búbos kemence a padkával. Ha volt mivel befűteni, egész nap tartotta a meleget, hisz ablakot sohasem nyitottak, sok helyen végképp nem is lehetett, mert üveg helyett bélbőrből volt az ablak „üveg". A házak padlata mindenhol csupasz föld, ezt évente tiszta tehéntrágyával és hozzákevert sárral mázolták fel, hogy erősebb legyen a padlat. így a ház mindig jó meleg volt. Az ajándékkal megtelt a kis kamra: három köszöntő kalács, 20 perec, öt tál pampucka, 6 tál herőce, három nagy tányér szalagos. Az udvaron, a tyúkólban kárált öt kivénhedett tyúk, igazi, jó tojó tyúkot nem volt bolond hozni senki, levágni jó az öregebb, még a levese is erősebb, s volt egy tán még öregebb rekedt kakas is. Az ajándékhordók elmentek, Gyuri szerzett még valahonnan két libát is a holnapi lakodalmi ebédhez. Már egészen beesteledett. Judi egyre nyugtalanabb: Ez az utolsó este, kér-e Gyuri előleget? Már csak magunkban vagyunk! De Gyuri csak rendezkedett, mindent előkészített holnapra. Az 50 literes kölcsönkért tonnát a vett borral csapra ütötte, a csurgást bekortyolta. Jaj, majd ez után! - gyanította a lány, de Gyuri még mindig talált valami tennivalót. Egészen rájuk esteledett. Judit már a rossznehézség gyötörte a félelemtől, a kíváncsiságtól, a vágytól, az ellenkezni akarástól. - No, Judikám, édes lelkem, akkor mára kész vagyunk. Holnap az első misén meggyónunk, megáldozunk, félegykor esküdünk. Akkor én most hazamegyek.