Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Szerelmi oktatás

Most nézte csak meg Gyuri a lányt úgy alaposan. Kerekre nyílt a szeme! Nahát! Bájos kis arca erőt, bátorságot sugároz, a szeme barna, majdnem fekete, tele van széles kíváncsisággal, csodálkozással, az orra egy kicsit pisze, nem nagyon, nem lehet rá mondani, hogy düncsfelorrú. Haja, már amennyi a kendő alól kilóg, szép barna, göndör, erős szálú. Termete alacsony, mint a Gyurié, őt sorozáskor 160 cm-nek mérték. A lány dereka karcsú, könnyű átölelni, a fara sem olyan, mint egy szérűskert, pedig a matyó fehérnép sok alsószoknyát visel, igaz, főleg ünnepeken, hogy jól kidomborodjék a hátulja. Annál inkább összeszorítja mellét a litya. Egyszer már érezte puha gömbölyűségét. A lábát pedig akkor látta, amikor a kútnál mosta, s ruháját térden felül húzta. Se nem vastag, se nem vékony, amolyan jó közepes, szóval az egész lány tetszett, pont neki való. Most elgyönyörködött benne hosszadalmasan. - Hát te, mit bámulsz, mint bornyú az új kapura? - Semmit, semmit, csak azon gondolkoztam... - Te csak ne gondolkozz semmin! Ma szombat van, három vasárnap kihirdetnek, utána rögtön teszünk egy kis lagzit. Kell egy harmunikás, itt lesznek keresztanyámék, Jani bátyádék ketten, Jóska, az öcséd, Lokhe sógorék, egy-két jóbarátod, az én részemről meg Geró Mari. Meg kéne hívni Varga Adnrás bátyámat feleségestől, Mari néném jó is lenne szakácsnőnek, meg Kis Máté Palkóékat, mert igazán szívesen segítettek, s nem is kértek érte semmit. - No, nézd csak ezt a minisztert! Túl tesz ez még az ispánon is! Hogy tudja! - merzenkedik magában, majd hangosan: - De Judi! - Semmi de! Jó is volna! Lassan már három éve jársz hozzám, én itt vénülök szégyen szemre, házunk is van, van hová bújnunk, csak ki kell egy kicsit kívül-belül pofozni. Három hét múlva, hétfőn reggel nyolckor megyünk! Punktum! Gyuri ennyi szigorúságot, határozottságot még sosem látott a lány arcán, ilyen kemény-komolyan még nem beszélt vele. Nem csoda, jövő életéről volt szó! - No várja! - tört fel a legénytermészetből a sértődött huncutság -, s tettetett komolysággal kérdezi: - Es ha én meg nem is akarlak elvenni? A lánynak még a lélegzete is elállt, nagy barna szeme teleszaladt könnyel, meg se nyikkant, csak nekifordult a kapufélfá-