Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Előszó

Előszó Gimnazista korom óta érlelődik bennem a gondolat, megírom apám regényes memoárját

1

. A gyermekkori sok-sok téli meseélmény - ezek az ő életvalóságának hiteles történetei - felgyújtották fantáziámat. Eljött most az idő, le kell tehát rónom önként vállalt adósságomat, mert különben becsap ez a kiszámíthatatlan élet, elhagy, mielőtt ígéretemet teljesíteném. Apám életét kronológiai

2 rendbe téve, de csak a fontosabb vagy érdekesebb eseményeket említve tárgyalom, melyeket a felcseperedő gyermeksereg állandó kíváncsisága színez, tart jelen-közeiben. Ez a jelen a harmincas évek jelene, ezt szövik át, majd borítják be súlyos lepelként a múlt történései, s a harmincas évektől már egyenesen futnak egészen apán haláláig. Mivel őseink mezőkövesdi eredetűek, óhatatlan, hogy a matyóság életéről, szokásairól, erkölcséről ne írjak. így válik munkám eléggé alaposan néprajzi jellegűvé is. A stílusról: a nyelvi megformálást át- meg átszövi a népi naiv kifejezésmód, a matyó szókincs természetes használata, tehát egy bizonyos „matyó" íz. Ez egyrészt ösztönös, másrészt tudatos. így érzem a munkát igazán hitelesnek és néprajzinak, de nem ragaszkodom a matyó hangtani és ragozási sajátosságokhoz. Petrán Lajos 1 emlékirat 2 időrendi