Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

A summásélet

Tudod, az emberek kétfélének születnek, férfinak meg nőnek. A gyerekek a nőktől születnek, a kisbabát ők szoptatják, a mellükben tej van, onnan szopja a kicsi, azért van nekik nagyobb mellük. Nem csecsük, csecsük csak a teheneknek van. A pisilőjük is másforma, mert ők asszonyok, meg lányok. Ennyi az egész. De hogy milyen, azt már ő sem tudta volna megmondani, bár érezte, hogy utolsó mondata nem volt meggyőző. Szerencsére a gyerek nem kérdezősködött tovább, hazament. — Holnap megint ilyen rend legyen! Az aratók egy hét múlva elérték a legnehezebb táblát. Három héttel ezelőtt nagy vihar volt, erős szél, zuhogó zápor, még egy kevés jég is, ez elég volt, hogy ezen a határrészen földig boruljon a kalászos. Aki már próbálta, az tudja, milyen nehéz dőlt gabonát vágni. Meg is szenvedtek a kaszások irgalmatlanul. A tizenötből három ki is dőlt. Kimerültek, nem bírták. Kettő még a kaszáját is beletörte kínjában. - Lassan, fijam, járd körül, mint kakas a tyúkot! - vidította, tanította a kezdőket a summásgazda, s nem restellte ő maga sem megmutatni, hogy is kell a sokfelé dűlt búzát szépen levágni. Igaz, még a legnagyobb törődés mellett is csúnya maradt a tarló, pedig a szép, egyenletes, rövid, minél rövidebb tartóra igen büszke volt a kaszás, tudásának ez volt a legfőbb bizonyítéka. Itt örültek, ha valahogy végeztek a fránya dőlt résszel. Három napig tartott a kemény küzdelem. A marokszedőknek is nagyon kellett vigyázni, nehogy a kasza hatókörébe kerüljenek. A gazda is külön figyelmeztette őket, lassabban és vigyázva dolgozzanak. Hál Istennek nem történt semmi baj, csak a cseléd bandában vágta meg egy kicsit saját sarlójával egy ügyetlen lány a lábát, itt meg az első kaszás vágott ketté egy süldő nyulat, mert későn ugrott ki a jó meleg szalmafészekből. Sajnálták is nagyon, de a feleség estére nyúlpaprikást készített belőle új krumplival. Egy evésre elég volt szűken kettejüknek. Aratás után a hordás következett. Gyuri újra kocsira ült. A lovak is alig várták már, hogy mozoghassanak. Kipihentek voltak, jó erőben. A szekér megrakása a hajtó dolga volt, maga választotta a félkezesek közül a kévehányót. Úgy volt, hogy a rakodója Judi lesz, de Judit az ispán berendelte a kastélyba. Ahogy mondta, oda úri, városi vendégek jöttek nyaralni, kell a segéderő, egy konyhalány. Választása azért esett