Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

A summásélet

- Jaj, Istenem, Istenem! - hullt a könnye, folyt végig a vékony arcon, s egy levelezőlapot nyújtott oda. Gyuri összeszedte minden tudományát, hogy az írást elolvashassa. Lassan silabizálta: Kedves jányom, jó egészséget kívánok, tudatom veled, hogy apád meghalt, leesett a rakott kocsiról a kerekek alá. Holtan húzták ki. El kellett temetni még csütörtökön. Én csak sírok. Tudasd Petával is. Isten veled, anyád. A hír Gyurit is megdöbbentette. Magához vonta a síró lányt, de semmi sem jutott eszébe. Végül így vigasztalta: - Jól van no, ne ríjj már, látod nekem sincs se apám, se anyám, mégis élni kell! - De hogy lesz ezután? - Tudod, hazafelé az állomásról arra gondoltam ... - s itt megáll. Mondja, ne mondja? Illik-e ez éppen most? A lány megérzi a legény indításából, hogy valami biztató következik. - Mire, mire gondoltál? Mondjad már! -Hát arra, hogy izé ...szóval, hogy de most már úgysem lehet - akad el újra. - Mit nem lehet? Miért nem lehet? - A ... a gyász miatt. - Mit a gyász miatt? A legény bátorságra kap, s végigmondja: - Arra gondoltam, hogy a jövő őszön vagy a télen mink is megesküdhetnénk, ketten már keresünk annyit, hogy szűkösen elég lenne. Ennél vigasztalóbbat, jobbat nem is mondhatott volna. A lányka maszatos arca felderült: O te buta Gyura! Hisz akkorra a gyászév már el is telik! Aznap délután ennyiben maradtak, beszélgettek még, majd elváltak. Gyurit várta a szokásos munka, Judi ment vissza a hálóhelyére, lefeküdt, egy kicsit még sírdogált, imádkozott apja lelki üdvéért, majd el kezdte szövögetni az esküvő mikéntjét. A várható boldogságba és az apja halála miatt érzett fájdalomba belekábulva aludt el. Elérkezett az aratás. Péter-Pál napján a summásgazda beosztotta a bandát. Kijelölte az első kaszást, egy nyugodt, csendes, negyven éves erős embert, aki nemcsak erejével, de bölcsességével is túltett a banda férfitagjain. Hallgattak rá, mert emberséges ember volt. Marokszedőt ki-ki magának választott. Az aratási munkába minden summást beosztottak, még az éves, állandó cselédeket is. A summásgazda kérésére külön bandát alkottak a summások, külön az ottani cselédek, hogy az esetleges nézeteltéréseket