Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

A summásélet

ták a lakomát, de jöttek más macskák és újabb egerek. Ezen a nyáron viszonylag keveset találkoztak, mert Gyuri a lóistállóban aludt, nem az ideérkezéskor kiürített marhaistállóban a többiekkel, hisz idekötötte a munkája teljesen. Hajnaltól etetés, utána itatás, közben csutakolás, átkefélés, patamosás, átvizsgálás, néhanéha vasaltatás. Enni neki is csak kellett, de most már azért nagyobb darabot vághatott az egész kenyérből és a kiló szalonnából, mint tavaly a félből. Igaz, keményebb is, több is volt a munka. A gyalogmunkások naplement után egy félórával befejezték, de neki akkor kezdődött az istállói munka: takarmányozás, trágyázás, almozás, etetés, itatás. Délben a mezőn egy órát pihenhettek, de neki akkor is akadt tennivalója. Meg kellett kenni legalább hetente a kerékagyat, meg kellett reparálni az apróbb-nagyobb hibákat a lószerszámon, a szekéren, az ekekapán s a többi eszközön, hogy fennakadás nélkül dolgozhasson velük. így hát ritkán, s csak rövid időre akadtak össze, de talán jobb is volt így. Nem untak rá egymásra, nem melegedtek össze túlontúl, és kevesebb volt a pletyka, a szóbeszéd is róluk. Úgyis akadt olykor zaftosabb eset a bandában. Az egyik a kapával vágta el a lábát, ezt kinevették, kicsúfolták, a másik vakbélgyulladással került a legközelebbi kórházba, már szinte félhalva, kilyukadt vakbéllel. A harmadik, egy bővérű fiatal özvegy a kasznárral

45 szűrte össze a levet, de annyira, hogy összemarakodva a kasznár feleségével, büntetésből haza is kellett mennie. Megkapta az addig járó keresetét, az ispán az állomáson feladta Kövesdre a terményjárandóságát, az asszonyt épp Gyuri vitte ki kocsin, hogy semmi panasza ne legyen. Hiába, a summás nép nagyon vigyázott az erkölcsökre, de idegenben idegennel még inkább! - Ugyan hogy jött rá az a vén boszorkány, hogy én az urával...? - morfondírozott az asszony az úton hangosan. - Ugyan már, Tera néném, hisz látták, amikor szombat este szinte egyszerre sillámlottak

46 be a magtárba. „Jóakaró" meg tudja, mindig akad. A kasznár másnak is tetszett, nemcsak magának, az illető biztos szaladt, megsúgta a kasznárnénak. Hát csak így. - Te Gyuri, te tudod ki volt az az illető? - Azt nem, azt én sem tudom, csak úgy gondoltam az egészet. 45 magtáros 46 osontak be