Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

A matyó lakodalom

Míg a zenekar játszott lassan, nyújtva a dalt, a búcsúztató egyén gondolkodhatott a folytatáson, a hallgatóság elmélázhatott, a gyengébbjei szemet töröltek, orrot fújtak, s a zene a tartalmi egységekre bontást is segítette. Az Ámen után a Rákóczi-induló pattogó hangjaira léptek a kocsikra, s robogtak a templomba. Az esküvő' után a Barna kislánnyal várta a násznépet a rezesbanda. Ha a lagzi háznál volt, a széles, tágas udvaron táncoltak a fiatalok, a lesők, a kíváncsi bámészkodók nagy karéjban körbe állták a táncolókat. Volt azok között öreg, fiatal, férfi, nó' egyaránt. A gyerekek többnyire a táncolók között bukdácsoltak. Ha szegény háznál lagziztak, általában az utcán zajlott a mulatság, hiszen szűkös volt az udvar. De akár szegély, akár gazdag lagzi volt, a nézó'sereget mindig illett megkínálni borral és köszöntő' kaláccsal. Az örömszülők egyik rokona az óriási fonott kalácsból minden bámészkodónak levágott egy jó nagy pillét, azt feltétlenül illett elfogadni. Még a karon üló' picinek is nyomott a markába egy olyan szeletet, amellyel a gyerek elbírt. Egy rokon férfi pedig borral kínált. Ha a gazda tehetó's és jó szívű volt, vizes vederből egy nagy bádogpohárral meregettek, ha szegényebb, vagy zsugori volt a család, akkor csak butellás üvegből, pohárral és módjával kínáltak. A bort már nem volt muszáj elfogadni. így ment ez, amíg szólt a zene. A zene szünetében a legények körbe álltak, a karjukat egymás vállára téve nótáztak. A boros ember a körön belül kínálta az italt, és senkit ki nem hagyott. A jókedv emelkedett, a sok kínálástól az egyik-másik mohó legénynek hamarosan tágulni kezdett a világ, de az ügyes, gyakorlott muzsikusok megérezték, mikor kell újra rázendíteni. Belekaptak az énekesek utolsó nótájába, táncütemre gyorsították. A kör felbomlott, ki-ki párt fogott magának. A pár nélkül maradt legények-lányok egymással szemeztek. A legény fél szemmel, szemöldökkel billentett hívólag a kiszemelt lánynak. A lány önmagára mutatott kérdőn, s ha igen, a legény visszabólintott. Ez volt a felkérés. Ha a válasz nemleges volt, a lány bizony megszégyenült, s többnyire el is ment, elsomfordált. Egy-egy muzsikaszó egy szűk óra hosszáig tartott, utána szünet, nótázás, poharazás, így ment ez estig. A menyasszony, ha módos lány volt, minden szünetben átöltözött. Az első táncot még a hófehér menyasszonyi ruhában táncolta, a másodikat és a többit mindmind más, tarka színű ruhában, hadd lássák, neki mennyi van! Csak a koszorú, a jellegzetesen matyó, búzakalászos, gyöngyfona-