Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Alkonyodik

valami, akkor jön haza, de segíteni, semmit. Te is így csinálsz majd? - Isten ments, édesapám! Én a nyáron végzek, jelentkeztem is már ide a gimnáziumba, itt leszek tanár, hisz ide köt minden! Ha az államvizsgám sikerül, és mért ne sikerülne, Papp Zoltán igazgató úr szívesen fogad. Nem felejtettem el, azért adtak a mezőkövesdi öregdiákok még elsős gimnazista korom előtt ösztöndíjat, hogy ide térjek vissza pedagógusként. Kántor-tanító szerettem volna lenni eleinte, de választanom kellett. Vagy kántor, vagy tanító. Tanár leszek, felnőttem hozzá! A fajtám pedig nem tagadom meg soha! Én nem Jóska vagyok! Én a matyó nép kultúrájában nőttem fel, szokásain, szegénységén nevelkedtem, ide húz, ide köt a szívem minden vágya. Jóska, Kató, Gyuri már úgyis elment Kövesdről, csak ketten maradtunk: Laci, meg én. Mi majd segítünk, ha kell! Láttam, örömmel töltötte el, amit mondtam, de erre nem válaszolt, folytatta egy új gondolatsorral: - Az lenne a legjobb, ha eltörölnék a határokat, mindenki oda mehetne, ott élhetne, ahol akarna, közös lenne a pénzünk is, mindenhol azt vehetnénk érte, ami éppen kell, s ami a legfőbb, nem lenne soha többé sem hideg-, sem fegyveres háború! Én ezt szerettem volna mindig egész életemben. Ez lenne az igazi kommunizmus! Jézus Krisztus is ilyesmit akart, ez volt az „egy akol egy pásztor", de ennek a rendszernek az Isten a legnagyobb ellensége. Azt mondják az „okosok", hogy a majomtól származunk, nem az Isten teremtett bennünket. Igaz-e ez fiam? - Két felfogás van a világon, édesapám: az egyik hiszi az Isten létezését, a másik tagadja. Akik tagadják, azok az anyag elsőbbségét hirdetik a lélekkel, a szellemmel szemben. Hogy kinek van igaza, ki tudja? Mindenki a maga igaza mellett ágáll, azt tartja üdvözítőnek. De én is úgy érzem, hogy a szép hitek, tanítások nem valósulnak meg, valahogy nagyon ferde vágányra csúsztunk. A törvény szigorúbb a szegényekhez, sok mindenkihez, mint valaha, de több a korrupció is, mint bármikor ezelőtt. - Mi az a korpu, ...szóval amit az előbb mondtál? - Korrupció. Megvesztegetés, megvesztegethetőség. Látja, az előbb maga is ilyen korrupciós tanácsot adott valakinek, pedig nem is tudott róla. Beszövi az életünket, mint a pókháló. - Én, fiam, csak a szegények érdekében tanácsoltam, nem a gazdagokéban, az azért más kell, hogy legyen!