Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Matyó ember muszka tanyán

pedig feltúrt vele vagy öt hold földet. Árpát, rozsot vetett bele, de igán ritkára vethette, mert kevés volt a vetőmag. Később újabb öt holdba köles, kukorica, káposzta, cukor- és marharépa került, de ez utóbbi megint olyan ritkán, hogy egyelni sem kellett. A parancsot a veres osztogatta, a munkát ketten végezték az asszonnyal. Egész jól összeszoktak aratásra. Gyuri az orosz szót is gyorsan tanultam, már rövidebb mondatokat is ki tudott mondani, illetve meg tudta fogalmazni. Az asszony ebben nagy segítségére volt. A határt járva Gyuri észrevette, hogy az orosz parasztok nem nagyon dolgoznak, mindenhol az asszony végzi a nagyja munkát. Az ember csak lustálkodik, pöffeszkedik, vakaródzik, issza a vodkát, zabál, veszekszik az asszonnyal, néha meg is veri. Csak az aratásban segít valamit. No, abban sincs sok köszönet! Nevetséges volt, ahogyan a férfiak, az orosz parasztok kaszáltak! A magyar kasza csaknem merőlegesen van a nyélre felütve. A kaszás jól ráhajlik, így majd másfél-két méteres rendet vág. Az orosz kaszahegy és a nyél között csak feleannyi a távolság, a kaszás egyenes derékkal csatarász, a tarló hullámzik utána, mint a Balaton. A rendszélesség épp a fele a magyar kaszásénak. Közben az udvar dolgai is szépen alakultak. A kis favödör már nem volt elég a tejnek, a jószágok szépen kikupálódtak, tiszták voltak. Gyuri megmutatta, hogy kell a tehén csecsét, tőgyét fejés előtt lemosni langyos vízzel, nem ám hideg vízzel, mert akkor nem adja le a tejet. Az asszony csak bámult, de aztán csinálta ő is. Eddig hótt koszos pendele aljával szűrte le a tejet, de azt is csak akkor, ha a tehén a farkával belecsapott, amely csupa trágya volt, ha aznap Gyuri nem mosta ki a farkát. Gyuri egy darab gyolcsot forró vízbe áztatott egy éjszakára, kimosta. Azután azt használták, s minden nap forró vízben áztatták, mosták. Gyurinak feltűnt, hogy az utóbbi időben az asszony léptennyomon körülötte sertepertél, akár kell, akár nem. Hogy jókodik neki, dugva-lopva élelmet, vodkát hoz ki számára a házból, jó munkavégzésének tulajdonította. Eddig amúgy, mint nőre rá se nézett. A matyó, a summáserkölcs nem ismerte a más asszonyával való testi közösködést, ő meg ráadásul hadifogoly, nős ember. Ha Kati messze van, akkor is. Mióta a felesége mellől elkerült, ilyesmire nem is gondolt. Nem tudta, hogy kéne az asszonnyal tudatni,