Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

„El kell menni katonának"

val? Semmire. Maga is éppúgy elnyomorodott, mint Nagy Béla vagy a többi. Csak ne legyen olyan nagyra magával! S jobb lenne, ha tartaná egy kicsit a száját, mert akármilyen bugris paraszt is itt egyikünk, másikunk, annyit mi is érünk, mint te kegyelmed! csap át a merész hang a végén gúnyos tegezésbe. - Szóval - folytatja Gyuri a kioktatást — pofa be, mert ha én is elfáradok, a szádra ülök, s nem tudom, mikor állok fel! A katonák elnémulnak, moccanni sem mernek. - Mi lesz most? A tizedes nyomban keresztül lövi a matyót! A tizedes csak hápog, hápog, hang nélkül, keze lendülne, de lehanyatlik, a lába is ólom, ólom az egész test. Ül, felállni sem tud a kimerültségtől. - Na várjál, csak kerüljünk haza! - Akkor elmondjuk, hogy ki tanácsolta a fogságba esést - vág vissza Gyuri. - Úgy, úgy, ha kell, tanúsítjuk! - Furcsa ember vagy te, te vasas! A beosztottadat elmondod mindenféle marhának, hazaárulásba kergeted őket, s még itt, a fogságban is parancsolgatni akarsz, pedig szinte te vagy a leggyámoltalanabb! Jobb lesz, ha ezután meghúzod magad, s igazi bajtársként, emberként viselkedsz! - Megbánod te még ezt! - súgta szinte magának, mert hangosan már nem meri, érzi, elvesztette feljebbvalói tekintélyét, itt már ezután az akarat, a lelkierő, a fizikai szívósság, a lelemény a fontos. Aki ezekkel bír, annak lesz tekintélye. -Azt hittem, agyonlő - mondta katonacimborája, aki vele együtt ment ki körülnézni az orosz éjszakában. Eriggy már, jó Mihály, hát van itt valakinél fegyver az oroszon kívül? - Csakugyan! Látod, ezt el is felejtettem! A harmadik, negyedik nap csendes vonszolódással telt el. Az ötödik napon olyan nyúzottan, fáradtan érkeztek a lágerbe, mint a sivatagi vándor az oázishoz. Az utolsó két és fél nap feltámadt a szél, a hó esett, apró, sűrű szemű, a szél verte az arcukba, szemükbe, az idő is hidegebbé vált. Kenyerük, húsuk szinte kővé fagyott, egyetlen éltetőjük a lavór volt, melyet Gyuri cipelt magával bölcs előrelátással. Esténként a melegvizes lábfürdő elevenítette fel őket valamennyire. Kapcát mosni nem volt tanácsos, csak megfagyott volna.