Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

„El kell menni katonának"

- Nem tudom, csak azt látom, ez az orosz nagyon járatos errefelé, vigyázz, mindig lépjél a nyomába, akkor kevesebbet bukdácsolsz! Mire besötétedett, erdő féléhez érkeztek. A lombtalan fák mellett egy terebélyes, fából készült ház. - Ha Isten segít, tető lesz ma éjszaka is felettünk! - Te Matyó! Ezen a házon keresztül fúj a szél! Nézd, mintha csak vasvillával hányták volna egymásra ezeket a kisebb-nagyobb fatörzseket, gerendákat! - Majd meglátjuk, ha bemegyünk, ha egyáltalán bemehetünk, ha beengednek bennünket is! Az orosz már bement, ők feszülten várakoznak. Már eltelt egy fertály óra is, mire az ajtó kitárult, s először egy hatalmas torzonborz, rőtszakállú öregember lépett ki, de nem sokat láthatott, s hóna alól kibújt az orosz is, és intett. - Befelé! Léptek is sietve, leghátul a vendéglátó. Bent épp akkor gyújtott meg egy cifra faragású lámpát egy ősz, borzas hajú, feketeruhás asszony. Szakajtónyi mellei a hasára csüngtek. Mindegyiknek ez tűnt fel legelőször. - Aggyon Isten jó estét! - köszöntek illedelmesen, persze magyarul. - Dobre vecser - fogadta az asszony, mert sejtette, hogy őt köszöntötték. - Be-e-e - hangzott fel a a sarokból a kecskemekegés, kotkodácsolás felelt rá. - Mi ez? Ház, istálló, vagy csak ól? A lámpafény alatt széles, vaskos asztal, mellette lóca. Az egyik falnál egymás végében két dikó, de nem kis emberhez szabták. Az állatokkal szemben lévő sarokban hatalmas kemence terpeszkedett. A falon különböző fa és cserépedények, az asztal mögötti sarokban szentkép, vagy házi áldás, mint otthon Kövesden. Jóval később tudta meg Gyuri, hogy az házi oltár, a szentkép pedig ikon. Lerakták málháikat, az orosz katona útmutatása szerint vágtak a kenyérből, most egy kicsit többet, mint délben, de így is szűkösen. A húsból sem eleget. A ház termetes asszonya behozott egy furcsa, de jól kimunkált vasfazekat, amelyből egy vékony rézcső állt ki, a cső nyílását egy le-fel mozgó fogantyús dugó nyitotta, zárta. - Hát ez meg miféle tengeri herkentyű? - Bugris parasztok, még ezt sem ismeritek? Szamovár!