Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Borz Pap Kati

- Szegény! Kati a gyereket nézte. Délelőtt váratlan tavaszi, kora nyári zápor verte fel a port, itt-ott kis tócsákat kerekítve. A kicsi egyenesen neki a legnagyobbnak. Zsupsz! - s már el is terült benne, mint egy kis béka. - Jaj, Istenem, még megfúlik - rohan a gyerekért Kati -, s felmarkolja a merejű

60 sáros, bömbölő apróságot. - Gyere, szentem, megmosdatlak! No, ne ríjj, kimosom a kisingedet, meg a kisatyádat is! — csitította anyás szeretettel. - Panni? Tudnál adni egy fél kockacukrot? - Várjál, Kati most rögtön keresek. Míg a cukor előkerült, Kati megmosdatta a vályúnál a gyereket, lekapta róla a ruhát, s a kis meztelen csórót saját surcába göngyölte, kihagyva jobb kezét és arcát. - Nesze, szopogasd el, ez édes, no, ne picsogj már annyit, hisz meg sem ütötted magad, egyem meg a szíved! - Hogy híjják? - Gyuri, Gyurika! - felelték ketten is, és csodálkoztak, milyen ügyesen, gyorsan lecsillapította az ordító gyereket, s még szét sem nézhettek, mire rendbe rakta. Már a sáros ruha is ott ázott a vályú végében. - Van-e itt valami másik ruhája Gyurikának? - Itt nincs, Boris, szaladj el Gyurihoz, adjon a gyereknek ruhát! Boris szaladt, vissza vele Gyuri is, hozta a tisztát. - Nincs tán semmi baja Gyurikának? - Nincs, hál Istennek, meg Pap Katinak! 0 látta meg, hogy beleesett a pocsolyába. Ha ki nem kapja szegény, bele is fulladt volna. Pap Kati is közülünk való, nem ismerem még? Először van itt, ő is özvegy, mint te - hadarták el a gyors bemutatást. - Köszönöm a segítséged, asszony, itt a száraz, húzd már rá akkor ezt is! Szokás szerint tegeződve szólt, megnyugodva, melegen. - Adja csak ide, egy-kettő felöltöztetem, utána kimosom a sárosát. - Gyere, szentem, állj ide a sámlira, de ne mozogj, mert leesel! A kicsi boldogan, nyálát csurgatva szopta a kockacukrot, míg Kati ide-oda rángatta őt is, a ruhát is rajta. teljesen