Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

A „Morbus Hungaricus"

— Jól tetted, de helyette, te barom, mivel nem a szabályzat szerint jelentettél, te mégy őrségbe, ha ez a másik barom itt nem kel fel azonnal. Auf! Az a füle botját sem mozgatja. — Na, látod, te marha, minek ütsz akkorát! A pesti hallhatta a végét, mert meg sem mozdult fektében, én pedig már készültem, indultam is. A bajtársak mesélték később, hogy alig kocogtam le a lépcsőn, a pesti vigyorogva tápászkodott fel, s csak ennyit mondott: — Na, ezt az őrséget szerencsésen elsíboltam, hála ennek a hülye parasztnak. — Csak várjál, visszacseréli még ezt a kis matyó, csak jöjjön be! — Jó volt az őrségben aznap délután, meg éjjel, egyrészt mert megszabadultam az őrmester zaklatásaitól, másrészt mert végiggondolhattam a magam baját. Nem haragudtam a pestire, de tudtam, visszaadom a kölcsönt, amint adódik. Elhallgatott. A gyerekek is elálmosodtak. Az anya — lábmosás után - lefektette őket, az apa pedig, míg elvégezte szokásos esti teendőit, befejezte a gondolatait: Elhatározta, többek között, hogy addig nem áll meg a gyerek csinálásban, míg egy fia nem születik, csak kerüljön haza egyszer! 1911 őszén vonult be, szerencsére 12 nyarán hazaengedték aratási szabadságra. A két hét elég volt, hogy megkeresse az évi kenyérnek valót, és esténként futotta erejéből bőven a fontos terv megvalósítására is. 1913 kora tavaszán mindenkitől megkérdezték, hány gyereke van. A negyediket várjuk — felelte, és nem is hazudott. Vagy sikerül, vagy nem! Két hét múlva leszerelték. Boldogan utazott haza. Judi nem is várta. Az asszony örömében sikított: — Jaj, édes jó Istenem, hát hazaengedtek? Végleg haza jöttél? Nem kell már visszamenned? Jaj, de jó! Jaj, nem is igaz! — Ne félj, most már minden jó lesz, letöltöttem a katonaidőt is. Szavai reménységgel töltötték el a már erősen terhes Judit. — Látod, megint más állapotban vagyok! — Az a jó, de csak akkor, ha most már gyerek lesz, nem jány! fenyegette meg tréfásan. — Hát tehetek én arról? Már Judika után fiút szerettem volna, de nem adott az Isten. Te voltál a mamlasz, mert eltátottad közben a szádat!