Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1949-1953. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)

gépezet természetesen ennek ellenkezőjét bizonygatta, a szocialista szektor jelentőségéről és hatalmas sikereiről ontották a híreket, tudósításokat, beszámolókat. A termelőszövetkezeti mozgalom helyzetével, az időszerű mezőgazdasági munkálatok értékelésével foglalkozó partes tanácsi értekezleteken azonban gyakran - és kellő eréllyel - szóvá tették a megyei és miniszteriális vezetők, hogy a parasztok ebben vagy abban a tekintetben megelőzték a termelő csoportokat, ami teljességgel tűrhetetlen, mondván: a szövetkezeteknek minden területen az élen kell járniuk. Ám ennek a követelménynek a csoportok nagy része gazdasági adottságai, az eredményes működéshez szükséges feltételek hiánya miatt nem tudott megfelelni. A gondokat, hiányosságokat persze sokan felismerték, de nyilvánosan nem ismerte el és nem ismerte be senki. A parasztok a föntebb vázolt, erősen behatárolt lehetőségeiken felül „önként"akár túl is teljesíthették a rájuk kirótt szántási, vetési, növényápolási, aratási, behordási, cséplési, terménybeszolgáltatási, begyűjtési, beadási, tarlóhántási, állattenyésztési, takarmányozási, trágya-felhasználási stb. terveket, kötelezettségeket. S ha netán az egész évi becsületes munka sem eredményezett akkora termésmennyiséget, amennyit beadási kötelezettségként előírtak számukra, akkor beadhatták saját és családtagjaik fejadagját is, a következő évre szükséges vetőmagot is, és ha még ez sem lett volna elegendő a 100 % eléréséhez, még mindig volt választási lehetőségük: vagy megvásárolják a beszolgáltatás teljesítéséhez szükséges mennyiséget, vagy hátralékosként nyilvántartásba vétetnek, amivel együtt jár a tanácsra szóló elég sűrű idézés, a felszólítás, az elszámoltatás, a transzferálás, vagy a beadási előirányzatnak a hátralékkal és késedelmi bírsággal történő megemelése, vagy a közellátás érdekeit veszélyeztető magatartásuk miatt pénzbüntetésre, némi vagyonelkobzásra, esetleg szabadságvesztésre ítéltetnek a „Népköztársaság nevében" a notórius elmaradók. Egyes esetekben viszont az is elegendő volt a „megtorló intézkedések folyamatba tételéhez", ha valaki arra vetemedett, hogy a kötelező gépi cséplésre vonatkozó rendeletet megszegve 4-5 kéve gabonát kézzel csépeljen ki, és a magot a tyúkjaival etesse fel. Ezzel egyrészt szem veszteség okozásának bűntettét követvén el, továbbá a 8-10 kg termény elszabotálásával súlyosan veszélyeztetvén az ország lakossága kenyérszükségletének kielégítését, a népgazdasági terv sikeres végrehajtását, a szocializmus felépítését: esetleg hónapokig gondolkodhatott a cellájában, érdemes volt-e parasztnak születnie a történelemnek éppen ebben a „folytonfolyvást fokozódó" szakaszában. A példák „statuáltattak" - aki akart, érthetett, okulhatott belőle. Az eddigiekben a munkásosztály természetes szövetségesének számító dolgozó parasztságról volt szó. Azokról, akik helyzetük alapján közel állanak az ipari munkássághoz, viszont földtulajdonosként még a felszámolandó tőkés rendszerhez is fűzik őket szálak, ezért az a fő cél, hogy ezeket a szálakat elszakítsák, és a szocializmus falusi tömegbázisaként szolgálják az új rend megteremtését. Olykor még azt is sejtetni engedik a főideológusok, hogy valamikor majd elmosódik a munkásság és a parasztság között egyelőre kétségtelenül meglévő különbség. De ekkor, az 1940-es évek végén, az 50-es évek elején a parasztság eme megkülönböztetett figyelmet érdemlő tömege sem tehet mást, mint tudomásul veszi, elfogadja a munkásosztály vezető szerepét (más kérdés, hogy a munkásosztály nevében valójában kik gyakorolták a hatalmat, az igazi vezető szerepet). Tudomásul veszi, elfogadja, hogy a dolgozó nép államában rá hárul az a nemes feladat, hogy áldozatokat hozhat a társadalom egy másik csoportjának ellátása érdekében, hogy ez a másik csoport megtermelhesse a parasztság számára szükséges javakat is, többek között a gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen gépeket, szerszámokat, alkatrészeket, amelyek lehetővé teszik, hogy megtermelhessék az ipari munkásság, a városi lakosság ellátásához szükséges terményeket, termékeket. Ma már tudjuk: a termelőszövetkezeti cso-