Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1949-1953. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)

tatták, behozták a sok földet s nem akarnak dolgozni, ezen is segíthetnek az elvtársak, zárják ki és mérjék ki a területet az állami tartalék földből, meglátják, hogy azonnal felveszi a munkát s nem fog örülni, hogy újból egyénileg gazdálkodhat. Hangonyi József: Most vesse fel mindenki ezt a kérdést, most mondja meg mindenki, ki az, aki behozta a földjét és nem dolgozik, ki kell zárni. Sok hang: Mi kilépünk, nem zárunk ki senkit. Tóth József: Még nincs itt az ideje a kilépésnek. Várjatok vele. Marcis Lajos: Én véleményem, hogy elég lett volna nekünk az a föld, amit mi bevittünk. Ezeken a területeken, ami most van, nem tudtunk és nem tudunk dolgozni. Nem tudtunk termelni és így olyan kevés volt a jövedelmünk, hogy puszta megélhetésre kevés volt. Én magam ki akarok lépni. Két év alatt megettem két ökröm, tehenem, bevitt felszerelésemnek azt a felét, amit kifizettek, lekopott rólam minden, ruházkodni nem tudtam, én már nem merek még egy esztendőt ilyen körülmények között megkezdeni. Szántóterületeink gazosak, csak hajtanak minket, hogy szántsunk és vessünk, de az előfeltételek nincsennek meg, hogy termeljünk is. Előre látom, hogy jövőre sem lesz termésünk. Nem látom biztosítva a jövedelmemet, ezért lépek ki. Több hang: Úgy van, nem látjuk biztosítva jövedelmünket. Az nem jövedelem, hogy hat, nyolc mázsa búzát keresünk egy évi munka után s ahelyett, hogy valami pénzt kapnánk, még mindig nekünk nő a tartozásunk. Sóvári: Elvtársak éppen arról van szó, hogy megbeszéljük, hogy miként lehetne úgy termelni, hogy a termelő csoportok gazdálkodása jövedelmező legyen. Mutassanak rá az elvtársak, hogy mi az oka, hogy nem jövedelmez és tegyenek olyan javaslatot, amely rentábilissá tenné a gazdaságot. A tagság erre vonatkozólag, csak tartalék területek csökkentését tudja ajánlani és általában azt hangoztatja, hogy mindenre ráfizet, ráfizet az állattenyésztésre s növénytermelésre is. Az elvtársak azért fizetnek rá az állattenyésztésre, mert sok rossz tehenet összevásároltak, vagy átvettek. Természetesen az ilyen tehén, amelyik nem ad többet, mint naponta 2-3 liter tejet: az ráfizetés. Arra kell venni az irányt, hogy olyan haszonállatokat állítsanak be, amelyik naponta legalább 10-15 liter tejet megad, akkor nem lesz ráfizetés az állattenyésztés. Torró: Elvtársak már az előbb is említettem, de most újból felhívom figyelmüket, hogy a minisztertanácsi határozat szerint az őszi vetést még a csoportnak közösen kell megoldani, tehát az őszi vetés tervet mindenképpen teljesíteni kell. S azt is ismétlem újból, hogy a tszcs területéből, ha kilép is valaki, földet nem vághat le, annak földet csak a tartalék területekből lehet adni csak. Sok hang: Márpedig mi közösen nem vetünk, én nekem nem kell a föld, ha nem a saját földemet kapom vissza. Nagy Imre elvtárs azt mondta, hogy majd rendelkezések lesznek erre vonatkozólag, amíg ezek a rendelkezések meg nem lesznek, addig mi nem is tudunk nyilatkozni. Mi akarunk dolgozni, de a munkánk után meg is akarunk élni. Az ipari munkás két hónap alatt többet keres, mint mi egy év alatt. Nem vagyunk mi ellenségei a tszcs-nek, csak élni szeretnénk a munkánk után. Sóvári: Elvtársak éppen arról van szó. Azért jöttünk, hogy megállapítsuk, mi az oka annak, hogy nincs elég jövedelem és változtassunk rajta. Torró: Elvtársak én szerintem azt kellene megcsinálni, hogy a csoport tehénállományát kicserélni olyan állatokra, amelyek elegendő tejet adnak s a beadás teljesítése után jutna szabad piacra is. Ha naponta csak 100 liter tejet tudnának piacra vinni, az napi 500 frt jövedelmet biztosítana. Lehetne gyümölcsöst telepíteni. A telepített terület után 8 évig nem kell beadást teljesíteni. Az adott hitelt csak akkor kell visszafizetni, amikor már szinte teremnek a gyümölcsfák.