Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1949-1953. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)

Miskolc, 1952. évi szeptember hó 23. napján. dr. Szenttornyai János sk. megyei bírósági tanácsvezető,- dr. Szabó Márton sk. megyei bírósági bíró, dr. Palóc Béla sk. megyei bírósági bíró, előadó- sk sk. mb. ülnökök/: P. H. :/ dr. Palóc Béla mb. előadó. XXV-54/b B. 22860/1952. * * * Jegyzőkönyv felvétetett Miskolcon 1952. szeptember 3.-án a Megyei Tanács Mezőgazdasági osztály termelőszövetkezeti csoportjánál tartott tsz. szervező értekezlet alkalmával. Jelen vannak: Nemes Géza osztályvezető helyettes, Antal Simon tsz. csoportvezető, valamint a járási mezőgazdasági osztályok tsz. szervezői. Antal Simon üdvözli a megjelenteket. Kedves elvtársak! A mai értekezletet megnyitom és üdvözlöm a megjelent elvtársakat. (...) Nincs fejadag, s nincs kenyér, s ez általános. Ennél a kérdésnél álljunk meg egy szóra, mert a mi megyénkben ez igen elharapódzott, különböző jegyzőkönyvek sorozata jön be ide hozzám. Pl. Ózd minden csoportról jegyzőkönyvet készített, a hangulat végtelen rossz, stb. megjegyzéssel és elnök aláírásával jött be. Valóságos panaszból áll az egész. Mit mutat ez? Nem mást, mint együtt sírnak a járási osztályaink a csoportokkal és megfeledkeznek ezek az elvtársak arról, hogy ha ők csupán ezzel és még hozzátehetem - ezt maguk is elősegítik - minden kétséget kizárva az ellenség oldalára hajtják a hasznot, vagyis elősegítik az osztályharc mai szakaszában éppen eléggé éles ellenséges támadást és így nincs is rajta csodálkoznivaló, ha nem megy a fejlesztés és egyes járások egy pár hete csak ezzel foglalkoznak, ahelyett, hogy látnák a helyzetet perspektívájában. Vájjon elfogadható-e akár járási, megyei és országos viszonylatban ez, amikor a meglevő 233 III. tip. és önálló tszcs közül 72 tsznél van az, ahol nem is tudtak megfelelő mennyiséget kiosztani, vagyis nem maradt vetőmag. Ezt a jelentések és a cséplési, valamint a beadási kötelezettségek teljesítésének felülvizsgálása mutatta meg. Ilyenformán tehát jogos-e az általános sírás? Nem elvtársak, nem jogos. Nem arról van szó, hogy ezek a csoportok éhen maradnak, gondoskodva lesz róluk, de mint ahogy már ma mondottam, ez nem szabad, hogy megtévesszen bennünket és ezt sürgősen le kell számolniok az elvtársaknak. Nem ez a feladata az elvtársaknak, hanem az, hogy vájjon ezeken a helyeken ki volt-e alakítva a munkaszervezet? Végezték-e azokat az új módszereket, mellyel növelik a terméshozamot? Milyen volt a munkához való viszonya a tagságnak? Elvégezték-e a munkálatokat időben? Van-e elegendő földterület, hogyan használták a gépi talaj munkákat, van-e traktorosuk a gépállomáson. Az a tapasztalat, hogy ez a jelenség egy-két jól dolgozó csoport kivételével azokon a helyeken van, ahol egyébként semmiféle új módszereket nem vezetnek be, s rossz a munkához való viszony és ami a döntő, kevés a földterület. Tehát értsék meg az elvtársak, hogy ne ez legyen a munkájuk középpontjában. Ezzel kapcsolatosan, ahol kevés a földterület, ott és ez túlnyomórészben fennáll a tszcs-oknál, fel kell emelni a családokra eső területet 12 kh-ra. Minden tsz szervező vegye számba ezeket a tszcs-okat és készítsen kimutatást, hogy hány hold esik családonként, majd lásson hozzá megmagyarázni a tagság és a vezetőségnek, hogy