Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1949-1953. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)

Azóta négy év telt el. Nem nagy idő ez: mégis nagy utat tettünk meg ezalatt a mozgalom fejlődésében. Ma már majdnem minden faluban működik termelőszövetkezet s dolgozó parasztságunk közvetlen közelről ismerheti meg a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. A termelőszövetkezetek nagy része megállta helyét s bebizonyította életrevalóságát. A meglévő jó termelőszövetkezetek példája nyomán a termelőszövetkezeti mozgalom kezd mély gyökeret verni a dolgozó parasztság között. A nagybirtok felosztása óta a termelőszövetkezetek megjelenése, megerősödése, más szóval a mezőgazdaság szocialista építésének elkezdése a legfontosabb változás dolgozó parasztságunk életében. Termelőszövetkezeti mozgalmunkban a legnagyobb arányú fejlődést 1951 első hónapjaiban tapasztalhattuk: a Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusát megelőző és az azt követő hetekben. Falusi pártszervezeteink jó munkája nyomán rövid két hónap alatt csaknem megkétszereződött termelőszövetkezeteink száma, úgyszintén a belépett parasztcsaládok száma és a beadott földterületek nagysága is. E páratlan arányú fellendülés, e ragyogó eredmények egyben megmutatták dolgozó parasztságunk bizalmát, mély tiszteletét, forró szeretetét a magyar dolgozó nép élcsapata, a Magyar Dolgozók Pártja, a munkásosztály politikája iránt. Több mint százezer új család belépése megmutatta, hogy a dolgozó parasztság - közte a középparasztság egyre szélesebb rétegei felismerik, mennyire igaza van pártunknak, amikor a gyors felemelkedés, a nagyobb jólét és kultúra egyedül helyes útjára a szövetkezeti gazdálkodás útjára hívta őket. (...) A termelőszövetkezeti mozgalom egészséges fejlődését tükrözi az is, hogy megnőtt a termelőszövetkezetek átlagos földterülete... Ekkora földterületen már nagy mértékben lehet bonyolultabb gépeket, korszerű agrotechnikai eljárásokat alkalmazni s az együttes, közös munka nagy előnyét hasznosítani a terméshozam fokozására... Az 1000 kat. holdon felüli földterülettel bíró termelőszövetkezetek száma meghaladja a 150-et, a 3000 kat. holdon felülieké pedig a 30-at. Közöttük a legnagyobbak: a túrkevei » Vörös Csillag« (7440 hold), a nádudvari »Sztalin« (7519 hold), a karcagi »Szabadsag« (5669 hold), a mezőcsáti »Szabadsag« (5256 hold), a kisújszállási »Ady« (5083 hold), a nádudvari »Vörös Csillag« (3286 hold) termelőszövetkezet, stb. 1951-ben alakultak ki nagyobb számban az első olyan községek és mezővárosok, amelyekben minden, vagy csaknem minden dolgozó parasztcsalád belépett a termelőszövetkezetbe. Ezeket »termeloszövetkezeti varosoknak«, vagy »termeloszövetkezeti közsegeknek« nevezzük. (...) A nagy gépek, az újfajta növénytermelési eljárások bevezetésének nélkülözhetetlen előfeltétele az összefüggő nagy táblák kialakítása: a tagosítás, termelőszövetkezeti gazdaságaink megerősítésének, a nagy terméseredmények kialakításának egyik fontos eszköze. (...) A tagosítás ... az összevont nagy táblákon megnyitja az utat a nagyüzemi gazdálkodás minden előnyének kihasználására. Az utóbbi években végrehajtott részleges és általános tagosítás során a III. típusú és önálló termelőcsoportokban is eddig a földeknek mintegy 60 százalékát vonták össze összefüggő nagy táblákba. A termelőszövetkezetek szervezésénél alapvető elv, hogy a dolgozó parasztok önként szövetkeznek a föld közös, társas megművelésére. A szövetkezeti nagyüzemeknek nem kizsákmányolja, hanem gazdája, birtokosa a szövetkezetek tagsága. A szövetkezéssel lehetővé válik a dolgozó parasztság számára a nagy mezőgazdasági gépek alkalmazása. A szövetkezeti gazdálkodás emeli a termésátlagot. A szövetkezetek olyan segítséget adnak a dolgozó parasztságnak, amellyel kivonhatja magát a kulákok gazdasági elnyomása alól; népi demokratikus államunkra támaszkodva fejlesztheti termelését. A szövetkezet a termelés emelésén keresztül a dolgozó parasztságnak könnyebb, jobb, kulturáltabb életet biztosít.